Volt már részed igazán kínos szituációban? Ha igen, elmesélnéd?

9: youtube-on ott maradt egy élő konf (live) felvétele, amelyben egy harmincas csaj élőben elfingotta magát hangosan. Nem győzött szegény bocsánatot kérni. Pláne ciki... Az utcán random, az egy dolog, igen kicsi az esély, h valaki épp kamerázik. (A hivatalos utcai kamerával és bolti/ipari kamerával meg nem élhetnek vissza, mert hivatalos.)

De egy netes élő közvetétésnek nyoma van. Na, az igazán kínos lehet... Mivel ez nem félreérthető, általában. Bár én a csaj helyében kitáncoltam volna a helyzetből, pl lehet úgy tenni, mintha valaki a webkamera látóterén kívül végigmegy a szobán és fingik ("hé, srácok, élőben vagyok, csendesen légyszi", vagy pl úgy tenni, mintha egy vicces telefon "csörgőhang" szólalt volna meg: "kisfiam, kértelek már, h vedd le a telódról ezt a hangot!"), stb, ez kegyes hazugság lett volna. De ő felvállalta. Aztán terjed a youtube-on...

Őszinte ember vagyok, de ilyen szituban a kegyes hazugságot válaszottam volna a nő helyében. Mivel az ilyen helyzet értelmes kivételt képez.

15: sajnos ez van. Mivel a többséget zavar a hangos fingás, így cikinek érzem, ha velem, történik, és a net-konferenciás hölgy is cikinek élte meg, láthatólag.

Egyet értek, baromság, hogy a többség felháborodik a hangos fingáson. Hiszen akinek fingania kell, úgy se tartja vissza, hanem halkan csinálja, és ha nem ér el wc-re,vagy az utcán valami elhagyatott heylre, akkor ott végzi el halkan, ahol éri. Halkan bezzeg senkit nem zavar...

Engem szűk helyen zavar, mert nem szellőzik. Nem a hang miatt, hanem a szag miatt. Na de kint az utcán a szag se zavar engem, se a hang. Hiszen szabadtéren nem érezni, legalábbis hamar szétoszlik.

Kérdező, mehet olyan sztori is, amely ijesztő is, nemcsak ciki?

A 90-es években alkalommal, amikor kirándultam a mezőn, elfejetettem, hogy a környékünkön akkoriban katonai osztag szolgált. Enyhén rövidlátó voltam már akkoriban is, de mivel szemüveg nélkül sem szokott ebből problémm lenni, akkoriban sem hordtam.

A mezőn egyszer csak "foltok" egymásutánját észleltem. Mivel ugye nem látok élesen, és volt még vagy egy kilométer a látnivalók irányában.

Mire kiélesedett a fókuszom, meglepve vettem észre, hogy már igen közel járok a "foltokhoz". Azonban éles fókuszban a foltok katonai repcsik voltak...

"Trallala, szép időnk van, hehe" - gondoltam magamban, de a vér majd' megfagyott ereimben, és óvatosan, lassan sarkon fordultam. A nyílt terepen egy katonát se láttam. Rettegve oldalaztam viszafelém, és az járt a fejemben: "mindjárt rámüvölt egy egyenruhás, hogy Fel a kezekkel!!"

Megúsztam az egészet,. Máig nem értem, miért nem volt a repcsiktől fél kimométerre semiféle kerítés... Képzeljetek magatok elé vagy ötven katonai repülőgépet... Meg síri csendet, csak a madárcsicsergés hallatszott.

Otthon beragadtam a WC-be még gyerekkoromban.

Elvégeztem a dolgomat, aztán pedig nem tudtam kijönni a hideg mosdóból (valamiért nem volt bent radiátor). Nem tudtam kijönni, előbb kiabáltam, aztán sírtam. Nagy nehezen az apám kinyitotta az ajtót, miközben a bátyám rajtam nevetett. Nagyon égőnek éreztem magam, pedig nem is az én hibám volt.

Gyerekkoromban hülyeségeket gondoltam a hitről és a vallásról, ezért egy-két alkalommal kínos dolgokat mondtam.

Apám rotációs kapája elromlott, amire azt mondtam: "Isten nem akarja, hogy müködjön". Erre apám ki is mondta, hogy megőrültem.

Szégyellem is a dolgot, de hát az a lényeg, hogy gyerekként (kb. 8-10 évesen) hülyeséget beszéltem.