Volt már részed igazán kínos szituációban? Ha igen, elmesélnéd?

Ültem a vonaton. Flirt típusú motorvonat, szinte csak 4es ülései vannak. Én ültem az ablak mellett, az egiyk megállóban elfoglalták a többi helyet is.

Olvastam a tabletemen a Tűz és Jég dalát, mint egy ember, de feltűnt, hogy az átellenes ülésen egy cisnos lány ült. Fiatal volt még, dehát én sem voltam sokkal idősebb.

A tabletemen bekapcsoltam a kamerát és a képernyőn így megjelent a csaj és így bámultam, Így ugye kívülről az látszott, hogy csatk a talbetemet nézem, olvasok, mint egy átlag ember.

Igen ám, de odakint már sötét volt, a vonatok üvege meg nagoyn tükröződik, a csaj apja meg mellettem ült, úgyhogy az üvegből telib elátta, hogy mi van a képernyőmön.

"Lefényképzeted?" - förmedt rám egyszercsak.

Én persze tettem a "micsoda? mit? kit?" értetlent, közben gőzerővel váltottam vissza a könyvre, de persze rohadt lassú volt a tabletem, elég lassan váltott az appok között.

Khurva kínos volt:D Utána tüntetőleg olvastam, lássa mindneki, hogy betűk vannak a képernyőmön, de persze semmi nem jutott el az agyamig, amit olvastam, örültem, hogy az én megállom jön és leszállok végre.

22

Én is volt, hogy beragadtam a rohadék volt munkahelyemen. Szerencsére nem a fülkéknél, hanem a mosdók előtt már, így hallották, hogy kiabálok. Aztán megtudtam, hogy mások is jártak már így a többi mosdónál. Valami konstrukciós hiba lehetett azokkal a zárakkal, hogy ha megadják magukat rád zárnak, de a smucig irodaház, ahelyett, hogy lecseréltette volna őket, megvárta/várja, míg szépen egyik a másik után tönkremegy.

"a lány öltöző wc-jében. Ordítottam mint a sakál, mert tudtam hogy ha nem vagyok ott órán, be leszek írva hiányzónak"

Nálunk maguk a sakálok ordítanak egyes hetekben a közelben. ;) Mindenesetre nem irigyellek a helyzet miatt. :( Én is kissé klausztrofób vagyok.

Asszem e kérdésnél még nem említettem, talán máshol igen, a következő ciki helyzetet:

ovis koromban épp olyan rés volt a vaskerítés függőleges lécei között, hogy egy átlag 4-5 éves ovis buksija pont átfért rajta, de általában visszahúzni már nem tudta magától, hacsak nem egy három éves -kisebb fejű- gyermek. Ugyanis a fülünk gátolta a visszafele irányt...

Több ovis csoporttársammal is megesett, mire egyszer csak velem is. Meg voltam rémülve kissé. Kiabáltam segítségért. Jött az óvónéni, és már rutinja volt ebben, próbálgatta a fejemet mozgatni, hogy visszafele is átférjen.

Meg kell mondjam, kicsit fájdalmas is volt! A vaslécek nyomták a fejemet kissé. De valahogy kiszabadított a szorításból az óvónéni engem is. Persze onnantól én se mertem átdugni a fejem a kerítésen...

Azt nem értem viszont, hogy ha már egyszer ez rendszeressé vált, miért nem intézkedett az Önkormányzat, sűríteni a kerítésen...? (Önkormányzati ovi volt.)