Rettenetesen irigy vagyok egy ismerősömre aki most lett anya. Mit kezdjek ezzel az érzéssel?

Az irigység rajta van az érzések listáján, nagyon jól megfogható, jogos érzés. Megmutatja mire vágyunk. Amiért lehet tenni.

Nézd meg az érzés mögötti szükségletet. Mire van szükséged? Elfogadásra, mint ahogy azt a nőt is elfogadják? Hibáival együtt? Gyermekre, családra, boldogságra? Mint ahogy a nő is boldog?

Coach-nak tanulok, megpróbálok a dolgok mögé belátni. Óriási munka. A többi válaszolónak könnyebb csak a megcsalást látni, azzal nincs munka. Leírni, hogy erre ne legyél irigy. Tét nélküli beírás. Nincs semmi baj ezekkel a válaszokkal sem, mert jogosak, de a te alap problémádat nem fogják megoldani.

Van valaki, akivel ezeket az érzeseket át tudod beszélni őszintén?

Mi miatt lehet, hogy nem tartod magad alkalmasnak arra, hogy szeressenek? Családodban mindig elvárás volt? Bármit tettél szívvel, lélekkel, sosem volt elég mondjuk a szüleidnek?

15-re:

Hát, én az ilyen embert nem irigylem.

Azokat irigylem, de a szó legjobb értelmében, ahol férj és feleség sok év után is szeretettel néz egymásra, szeretettel fogják meg egymás kezét. Közösen nevelik gyerekeiket. És nem úgy élnek, hogy az egyik bármit megtehet, a másik mindent elvisel tőle. Ez két, lelkileg torz ember kapcsolata. Az is torz lelkű, aki keresztbe-hosszába csalja a párját (hogy még az esküvője napján is a szeretőjéhez megy, attól leesett az állam). De az is, aki mindezt elnézi neki.

Számomra az az irigylésre méltó kapcsolat, ahol két ember összetart, tiszteli, becsüli egymást, és senki nem tud közéjük állni.

A saját gyerek valóban egy klassz dolog. De azért neked sem reménytelen. És ha te egy boldog, összetartó kapcsolatba szülöd majd, akkor neked sokkal jobb lesz - és a te gyerekednek is. A kisgyerek mindent megérez, és mindent lereagál a viselkedésével, azt is, amiről tudatosan sejtelme sincs.