Miért segítik egymást, egymáson az emberek?

A válaszok alapján úgy látszik, kivételesen szerencsés életutam volt, de én azért kezdtem el monitorozni a környezetem, és segíteni annak, aki rászorul (bármilyen kis aprósággal, pl. vigyük együtt a nehéz csomagot, megoldom a dolgokat az önkiszolgálókon/automatákon, ha láthatóan nehezebben használja valaki, részletes útbaigazítást adok, stb), meg egy ideje rendszeres önkénteskedést is, mert nekem viszont nagyon kevés olyan emlékem van, hogy segítségre szorultam volna, de nem jött senki. Mikor költözködtem, felajánlották, hogy segítenek vinni a cuccaimat, amíg egy úton megyünk, teljesen vadidegenek. Egyszer, egy buli után egy lány, akit aznap ismertem meg, felajánlotta, hogy aludjak nála, ne az utcán várjam meg az első vonatot haza. Iskolás éveimben rengetegen voltak, akik lelket öntöttek belém, ha kellett, akik beajánlottak munkahelyekre, ajánlottak albérletet, vagy épp lakhattam náluk egy hónapig, mikor az exem kitett az utcára.

Szóval számomra azért jó érzés, mert úgy vagyok vele, hogy én már rengeteget kaptam, amiket akkor sem tudnék meghálálni, ha három életet élnék le, úgyhogy azzal próbálom törleszteni az adósságom, hogy én is segítek másokon.

Nem azt mondom, hogy mindenkinek segítek, de igyekszem legalább azoknak, akiken látom, hogy szükségük van rá és tudom is (magamról), hogy érdemben tudnék is.

Pl. egyetemen többször volt arra példa, hogy bizonyos témakört, mumus tárgyat jobban/hamarabb megértettem, mint a többiek, és vagy ott maradtam óra után velük, vagy kezdés előtt voltunk ott hamarabb, hogy elmagyarázzam, és átvegyük újból.

Olyan is volt, hogy vizsga előtt beszéltünk át pár tételt, egy lány pedig akkor érezte, hogy mégsem megy neki az egyik, és akkor jobban átrágtuk azt, elmagyaráztam neki.

Nagyon aranyos, rendes külföldi szaktársaim is vannak, nekik is nem egyszer segítettem ügyintézés körül, vagy épp meséltem az országról, a városról, fontos látnivalókról, volt, hogy rögtönzött idegenvezetést is tartottam.

Valamint engem valamiért sokan kapnak el, hogy segítsek nekik, mert nem helyiek, és hol van ez, meg az.

Remek érzéssel tölt el, amikor látom, hogy tudtam nekik segíteni, és pl. a fent említetteknél nem is vártam el, hogy bármit kapjak viszonzásul, vagy bármit is cserébe. Tudom, milyen elveszettnek lenni, szóval örülök annak, ha ezen az érzésen legalább egy kicsit tudok könnyíteni.

#39:

Igyekszem😊