Van, aki azért nem alapít családot, netán meg sem házasodik, mert nem szeretne senkihez sem alkalmazkodni (elég volt neki gyerekkorában a családhoz)? Vagy ismertek ilyet?

Én meg alapban nem értem, hogy minek kell az egyiknek a konkrét kérdésre adott válaszába belepofáznia egy másiknak?

Elmondja, hogy ő miért akar vagy nem akar, az ő dolga, az ő élete, senkinek semmi köze hozzá!

Egy munkahelyen, buszon, boltban is kell alkalmazkodni nap, mint nap.

Mert kénytelen vagy. De a saját magánéletedet úgy alakítod, ahogy akarod, nehogy már még abban is a "kénytelen vagyok" dolog szabjon irányt az életemnek, akkor már megette a fene az egészet...

Azon meg bocs, de jót röhögtem, hogy a gyerek nem tesz tönkre semmit. Biztos azért van annyi válás rögtön a gyerek érkezése után, meg tönkrement kapcsolat, kéynszeregyüttélés, stb...nem megy az alkalmazkodás, a lemondások sora és az önzetlen önfeladás a közös érdek oltárán, csak van aki későn látja ezt be!

Nagybátyám ilyen. Annak idején kétszer is volt gyűrűs menyasszonya, de mindkét alkalommal beijedt a családalapítás gondolatától, és még időben szakított velük. Azt nem tudom, hogy az esküvő ki volt-e már tűzve.

Már majdnem 70 éves, és amennyire tudom, egy pillanatra se bánta meg. Kreatív munkája van, nagy társasági éltetet él. A gyerekeket szereti távolról, ha nagy ritkán találkoztunk, mindig sokat hülyéskedett velem, én imádtam, de szerintem boldog volt, ha a nap végén megszabadult tőlem. :)

+1

32 F vagyok

Komoly kapcsolataim voltak,de..

De mivel sose akartam:

-megházasodni

-sose akartam, nem is akarok gyereket

-nem akarok hitelt felvenni nagyobb lakásra

(teljesen jól el vagyok a 39m2 1,5 szobás hitelmentes lakásommal)

ezért egy idő után mindig szakítottak velem a nők.

14-es válaszoló után kicsit off topic, de ismer bárki olyan társkeresőt, fórumot, csoportot, akármit, ahol olyan emberek tudnak céltudatosan ismerkedni, akik nem akarnak a jövőben gyereket?

Az utóbbi időben a pasik akikkel próbáltam ismerkedni köddé váltak miután közöltem, hogy nem áll szándékomban gyereket szülni

Nem akarok gyereket. A családomban sok a nehezen tolerálható ember, beleértve magamat is, és tartok tőle, hogy a gyerekem is hasonlítana valamelyikőjükre, plusz nem láttam jó szülői mintákat, amivel ezt tudnám ellensúlyozni. A kisgyerekektől, azaz az óvodásoktól és fiatalabbaktól irtózom, hangosak, undi dolgokat csinálnak, nehezen tudok velük kommunikálni. Én ehhez nem vagyok hajlandó alkalmazkodni.

Szeretem a magányt a magánéletemben, annak ellenére, hogy egyébként tanári pályára készülök. (chill, középiskolában szándékozom tanítani) Ha pedig nincs gyerekem, akkor sokkal könnyebb a saját magánéletemben a magány és a szociális ingerek iránt érzett vágyat a saját kedvem szerint megélni. Párkapcsolat szóba jöhet, házasság is talán, mert vannak ilyen érzelmi szükségleteim is, na meg egyedül sokkal nehezebb megélni az anyagiakat tekintve. De az anyagik miatt nem lennék kapcsolatban, ha amúgy nem működne, még mielőtt ezt feltételezné valaki

Én ilyen vagyok. Eszemben sincs megházasodni sem, nemhogy gyereket vállalni. Mondjuk, ennek semmi köze a gyerekkoromhoz vagy a szüleimhez; egyszerűen csak ilyen vagyok.

38/N

23/f vagyok. Egyenlőre azt érzem, hogy nem szeretnék gyereket. Sokan azt mondják, hogy ezt csak azert mondom, mert mèg fiatal vagyok. Lehet van benne valami. Nagyon sok férfi ismerősömnél azt tapasztalom, hogy amint lett gyerekük azóta egy sört se bírok vele meginni, ès itt nem a piálás a lènyeg, hanem leüljünk egy órára beszèlgetni, de nem mert az asszony várja. Vagy konkrét eset: Az unokatesvéremék atjöttek kérünnepközt a gyerekekkel ès meg akartam kínálni pálinkával. Az asszonya egyből közbe lépett, hogy nem lehet, mert bármikor megtörténhet, hogy orvoshoz kell vinni a gyereket, pedig az asszonynak is van jogosítványa, meg ő egyátalán nem iszik.

Hát ha nekik így jó, akkor nekem is, de ezt èn biztos nem tudnám elviselni, hogy konkrètan megszűnne a magánéletem.

Házasságra vàgyom, olyannal, aki elfogad olyannak amilyen vagyok ès nem akar megváltoztatni.

Nagyon meglepődöm, amikor ilyen témában ilyen sok efféle választ olvasok. Kár, hogy az emberek élőben nem merik ezt felvállalni. Sajnos óriási a társadalmi nyomás, hogy "te is vedd ki a részed, nevelj gyereket a jövőnek, a társadalomnak, kötelességed".

Van olyan nő ismerősöm több is, akinél biztos vagyok benne, hogy így gondolja, ahogy a legtöbb válaszoló, mégis mindig azon nyíg, hogy ő szeretne gyereket, csak hát nem találja a megfelelő partnert. Ezt kell tennie, különben elítélik, hogy önző.