Miért nem lehet leélni egy életet megfelelési/teljesítménykényszer nélkül? Vagy ha lehet, akkor hogyan?

[link]

Számomra elképesztően hányingerkeltő ez a cikk.

Gyakorlatilag azt propagálja az egész, hogy a férfiaknak muszáj keménynek, szépnek, tökéletesnek lenniük, az ágyban legyen a férfi egy Rocco Siffredi, a karrierben egy Elon Musk, a külsőben pedig egy Hugh Jackman, de ha problémákat érez, akkor véletlenül se legyen önmaga és hagyjon fel a társadalmi konvenciók beteges hajhászásával, amire rámegy a (mentális) egészsége, hanem inkább menjen pszichológushoz.

Gyakorlatilag nem az okot kezeli egy pszichológus, hanem a tünetet.

Tényleg egy ilyen elcseszett kényszeres világban élünk, ahol nem lehet az ember önmaga és sz**hat minden véleményre?

Ha én azt mondom, hogy 51 kilós 169 centis "férfiként" (áhh ez is egy undorító bélyegzés, hogy már emiatt idézőjelbe kell tenni a férfi szót), aki imád 32 évesen videójátékokkal játszani és szüleivel él együtt, mert nem akar albérletet fizetni, hogy barátnő/feleség nélkül (amire nyilván a külseje miatt nincs esélye, ne hazudjon erről senki) meghaljon a magányban...

...akkor az ilyen ember ássa el magát, mert nem tudott megfelelni a társadalmi elvárásoknak? Eleve hol lehet meghúzni a határt, amikor azt mondom, hogy férfiként "jó vagyok"?