Miért nem kapok senkitől segítséget?
Depressziós vagyok, és híztam. Sokat. Aki fogy egy lelki betegség miatt azt sajnálják, és elhiszik hogy rossz neki, segíteni próbálnak. Nekem a legközelebbi szeretteim is a fogyással csesztetnek, de ami rosszabb, látom rajtuk hogy mennyire csalódtak bennem hogy "ide jutottam" (persze nem a mentális, hanem a fizikai állapotomra kell érteni).
Pedig én azért eszem mert nincs más örömöm az életben. Párom is csalódott bennem, ő is azt mondja hogy teljesen más ember lettem kívül és belül is.
Ráadásul állandóan azt kapom hogy "mindened megvan, nem értem mi bajod van".
Komolyan úgy érzem hogy senkinek semmit nem mondhatok, mert mindenkit csak fárasztok, frusztrálok, és különben is, fogyjále mert az mindent megold.
Most komolyan? Vér kéne folyjon hogy valaki komolyan vegyen, vagy éheztetnem magam és amiatt kórházba kerülni?
Persze a mindennapokban ebből semmi nem látszik, egy középnehéz egyetemi szakon nagyon jól teljesítek, visszajelzések alapján erős, határozott, "nagy forma" szociális embernek tartanak.
De legbelül az van, hogy abbahagyni nincs bátorságom, folytatni pedig nincs erőm...
Rengeteget alszom (10+ óra, nap közbeni alvások) és nagyon nyomasztó, realisztikus rémálmok gyötörnek (pl megszültem a halott anyám), alvás paralízisem is volt nem egyszer.
Semmiben nem találok örömet, de nem egy depressziós, segítségre szoruló szerettüknek tartanak, hanem egy lusta dagadéknak aki elengedte magát és hiába van meg mindene, elégedetlenkedik, mert semmi sem elég.
Nem tudom kitől és hogyan kérhetnék segítséget, nem tudom hogyan érjem el hogy a hozzám közel állók máshogy lássanak...
Ha jól értelmezem akkor az a baj, hogy depressziós vagy és semmihez sincs kedved, illetve sokszor ettél amikor nem tudtál mit csinálni vagy szomorú voltál és ezért elhíztál, amiért bántást kapsz a környezetedtől.
Nos, aki bánt azt ignorálni kell vagy kizárni az életedől.
Az elhízásra pedig az a megoldás, ha utána olvasol a dolgoknak, informálódsz róla, hogy kellene táplálkozni. Megnézed, hogy mi az amiből többet viszel be, mint kellene, mi az amit el kellene hagyni vagy másra cserélni és már nem is fogsz hízni, ha még egy kicsit teszel érte akkor fogyhatsz itt. Nem kell itt egyik napról a másikra 5 napot edzőterembe lenni illetve nem enni egy falatot sem, csak intelligensen kell táplálkozni, ami nem egyszerű, ha te nem jársz utána akkor nem is fogod tudni és az a szomorú, hogy ez csak így megy. Attól nem lesz fogyás, ha bánatodban 1 napig nem eszel vagy ilyesmi.
Nem vagyok biztos benne, hogy az átlag ember együtt tud érezni olyan állapottal, amilyenben még soha életében nem volt. Főleg, ha az ilyen súlyos.
Az is rátesz egy lapáttal, hogy általában annak segítenek, aki hajlandó megtenni azokat a bizonyos első lépéseket és megpróbál kimászni a gödörből.
Szerintem először fordulj szakemberhez, ahogyan a 2-es írja.
1) Pszichológus. Ne másoktól várj segítséget, mert ők nem szakemberek, üres kliséken kívül úgyse tudnak mást mondani.
2) Az emberek nagy részének érzelmi intelligenciája valahol a béka segge alatt van 20 méterrel. Ha ők először teszik a müzlit a tálba, és utána a tejet, akkor képesek veled összeveszni, ha fordítva csinálod, hogy mekkora nyomorék vagy, azt nem úgy kell. Az, hogy azért eszel, mert ez az egyetlen örömöd az életben, és ha lefogynál se lennél boldogabb, olyan nekik, mint egy óvodásnak a kvantumfizika.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!