Keresztényként érezted már úgy, hogy senkitől nem kérhetsz segítséget és senki nem ért meg?
Keresztényként kerültél már olyan helyzetbe, hogy jól jött volna valamilyen útmutatás, tanács, magyarázat valamire vonatkozóan, de nem volt egy lélek sem, akitől ezt megkaphattad volna vagy valamilyen okból nem akartad olyantól kérni, akitől elvileg kérhetted volna?
Én valami ilyesmin megyek most keresztül és nem is reménykedek abban, hogy valaki tényleg segítene. A helyi templomba nem járok, legalábbis még nem, mivel csak nem olyan régen találtam vissza Istenhez és ez nálam egy folyamat, még csak egyedül mentem templomba, hogy magamban imádkozzak és miséken még nem voltam elég gyakran ahhoz, hogy a közösségbe beilleszkedtem volna. 2 éve költöztem ide ebbe a városba és mivel az itteni életem első évét teljesen Istent félretéve éltem itt, ezért nem alakult ki ez a templomba járás, közösséghez tartozás. A régi városomban már inkább, de ott is már sok pap váltotta egymást és aki most ott van, nos, ő nagyon kedves, bizonyos problémáimról tud is, azzal kapcsolatban akkor fel is ajánlotta a segítséget, de most teljesen más témáról van szó. Nem beszélek vele sosem, hiszen már nem járok oda templomba és neki sajnos nem is biztos, hogy el merném mondani, mert elvileg nem mondhatná el gondolom senkinek, de sose tudni, ott meg terjed a híre mindennek. Akár véletlenül is meghallhatná valaki a tudtunkon kívül. Itt ahol most lakok szeretnék elkezdeni templomba járni, de nem biztos, hogy olyan hamar meg tudnék bízni papokban, hogy ezt pár hét után elmondjam és tudnám, hogy ki az, akivel jól kijönnék.
Online már kértem tanácsot paptól, nem is egyszer, de nem mindig ugyanabban a témában és valamennyire írtam neki erről a dologról, ami most nyomaszt engem, de ahhoz túl hosszú és összetett a kérdésem, problémám, hogy én ezt egy üzenetben leírjam. Nem pszichológushoz való téma, nem azért hanem tényleg összetett. Sok mindent kellene elmondanom ahhoz, hogy valaki értse mit akarok és minden körülményt figyelembe véve tudjon mondani valamit. Online erre nem nagyon van lehetőség, én úgy látom.
Keresztény barátaim egyáltalán nincsenek. A rokonaim nagy részét, mondhatni 99%-t egyáltalán nem érdekli Isten és ami vele kapcsolatos, akit pedig jobban, már ő is eltávolodott Istentől a régebbi énjéhez képest és nem az a megértő típus.
Imádkoztam már többször, de ha imádkozok, akkor se változik semmi és egyébként részben pont ezzel is van problémám.
Ez most ellentmondásos, hiszen felteszem ezt a kérdést, de én kétlem, hogy van bárki a világon, aki segítene. Online nem működik, a papokkal kapcsolatban leírtam amit leírtam, keresztény barátaim nincsenek, rokonokra nem számíthatok, nagyon nem olyan típusok, akik ezt megérthetnék és akiket ez érdekelne, az ima pedig nem sokat segít.
Mondhatjuk, hogy minden lehetőséget kizártam. Minden olyat, ami nem "világi" szóval nem pszichológus vagy efféle.
Jól gondolom, hogy tényleg nem maradt semmi?
Kerültél már te is ilyen helyzetbe vagy csak én vagyok ilyen kivételesen szerencsétlen?
Miért nem mondod el Istennek a gondjaidat őszintén? Ha az a gondod, hogy Isten nem hallgat meg, akkor mondd el Istennek, hogy úgy érzed, hogy nem hallgat meg. Imában nem kell játszani a szende, udvarias szűzet, Isten úgyis tudja, ha konfliktusban vagy vele. Dávid király, akit Isten az Ő szíve szerinti embernek nevezett, brutálisan őszinte volt Istennel.
Nézd meg pl. a 13. zsoltárt! Egy kis idézet rögtön az elejéből:
"Meddig még, Uram? Örökre elfeledkezel rólam? Meddig rejted el előlem arcodat? Meddig kell még gondolataimmal birkóznom, és napról napra szomorúságnak kell lennie szívemben?"
Dávid simán megvádolja Istent, hogy már hosszú ideje nem gondoskodik róla.
Egyébként az, hogy Isten rögtön nem csinálja meg, amit kérsz, az nem jelenti azt, hogy nem hallgatott meg! Ha az az ő akarata, amit kértél, azt a maga idejében majd megadja. Csak hát manapság egy olyan világban élünk, amikor mindenkinek minden azonnal kell. Hadd idézzek egy ismeretlen ember által írt cikkből:
"Gyors tempójú, technológia által vezérelt kultúránk megtanított minket arra, hogy türelmetlen fogyasztók legyünk. Ez a mentalitás befolyásolja a legtöbb interakciónkat. Nagyon ritkán ülünk csendben, és egyszerűen csak örülünk Isten jelenlétének, mint ahogy Dávid király tette. Nagyon ritkán megyünk elhagyatott helyekre, mint Jézus tette (lásd Márk 1:35; 6:31), hogy időt töltsünk Istennel."
Ebben az a megdöbbentő, hogy akár szó nélkül is kapcsolódhatunk Istenhez. Az ima az nem a teljesítményről szól, hogy hány szép, dicsérő mondatot sikerül kimondanunk (főleg, ha valami egész más van a szívünkben). Ha 1 óra imában való küzdelem során csak 4 szót sikerül kimondanod, például hogy "irtó sz.r.l érzem magam", és ez az őszinte beszéd, akkor azt mondd ki. Ki előtt kellene eljátszanod valami szerepet?
Nem a papok meg a pszichiáterek a legmegértőbbek a világon, hanem Jézus Krisztus. Ő pont azért jött el ebbe a világba, és azért ment át a legnagyobb testi és lelki nehézségeken és szenvedéseken, hogy megértően és teljes együttérzéssel, tudjon viszonyulni hozzánk, emberekhez. Nyugodtan közelebb húzódhatsz hozzá, mert nem fog eltaszítani amiatt, ha nem vagy tökéletes. Ki az, aki tökéletes az emberek közül? Senki.
üdv, Stefán
Ez olyan problema, amiben csak vallasi teruleten lehet segiteni?
Csak katolikus lehet?
En ez alapjan, amit leirsz, akkor lehet, hogy megkockaztatnam az egyik olyan papot, aki az uj varosodban van.
Nem baj, ha nem vagy olyan buzgo vallasgyakorlo, nekik a "kezdokkel" vagy "visszaterokkel " is kell tudni beszelgetni, sot, sokszor pont nekik van szukseguk utmutatasra. Ezt ok is tudjak.
Ha mondjuk elmennel ketszer misere, es megnezned a papokat, akkor lehet, be tudnad loni, ki szimpatikus.
Es ha nem jon be, akkor visszamennek a szulovarosomba, es biznek benne, hogy nem hallgatozik senki. Vagy felhivnam telefonon a regi varosom papjat, akkor nem lat meg senki. Ha valami olcso "tarifat" talalsz.
Ezt azert mondom, mert en is jartam mar ugy, hogy a sotetbe ugrottam, vagy olyan paprol stb. derult ki, hogy nagyon jo fej, akirol nem is gondoltam.
Esetleg ha valakinek leirod itt privatban, de ha jol ertem, pont az a lenyeg, hogy nem lehet roviden. Es mi nem papok vagyunk.
Amúgy bocsánat, ha kissé ingerültnek tűnt a válaszom, de tényleg, Isten számára nincs nehéz eset. Nem vagy neki túl terhes vagy nehéz eset. El tudod képzelni, hogy Isten, aki annyi csillagot lát el hihetetlen mennyiségű energiával, hogy a világegyetemben minden földi homokszemre tízezer csillag jut, annak kevés ereje lenne, hogy a te problémáddal megbirkózzon? Ha Isten azt mondta rád gondolva, hogy itt van ez a lány (vagy fiú, bocs, nem tudom milyen nemű vagy), én nem akarom, hogy ő haljon meg, bár bűnös, hanem haljon meg a inkább a saját egyszülött fiam, akkor létezhet, hogy ez az Isten nem szeret téged sokkal jobban, mint bárki más? Ha igaz, hogy Jézus Krisztus, Isten fia meghalt a kereszten, akkor bármiben kételkedhetsz és bármiben bizonytalan lehetsz, csak abban nem, hogy Isten mindenkinél jobban szeret téged. Ha visszaidézel az életedből olyan pillanatokat, amikor nagyon szeretve érezted magad, hát Isten közelségében sokkal jobb lenni. Hidd el! Isten feltétel nélkül szeret, és ezt egy múltban gyökerező tény bizonyítja, Jézus kereszthalála. A jövőt meg lehet változtatni, de a múltat nem.
üdv, Stefán
Igen, voltam már hasonló helyzetben. Azaz sokszor volt már, hogy nem volt egy húsvér ember, aki meghallgatott volna, vagy ha volt is nem beszéltem neki a problémáimról, mert tudtam, hogy úgysem ért meg.
Szóval nem vagy egyedül. Más kérdés, hogy korábban ez engem nagyon zavart, mostanra viszont már teljesen eltudom fogadni és örülök annak, hogy ha ember nem is, Isten meghallgat és képes orvosolni a problémáimat jobban, mint bármelyik ember. És nekem ez bőven elég.
Egyébként szintén volt olyan időszakom, amikor úgy éreztem, Isten nem hallgat meg és elfordult tőlem, de ez hosszas imádkozásokkal, Biblia olvasással (Zsoltárokat nagyon ajánlom) és szeretet mások iránt való gyakorlásával, habár nem mondom, hogy könnyedén, de kiküszöbölhető volt.
Szóval csak légy állhatatos az imádkozásban. Tudom, sokszor borzasztóan nehéz kitartónak lenni, ha az ember rövid időn belül nem látja eredményét, de hidd el ha kitartó vagy és őszinte szívvel fordulsz Istenhez, akkor meghallgat és megsegít.
Persze választhatod a papokat, a pszichiátereket, a GyK válaszolóit vagy bárkit. A te szíved a te felségterületed. Isten ezt tudja ajánlani neked, hogy feláldozta érted a saját fiát. Ennél nagyobbat nem tudott tenni érted.
üdv, Stefán
Köszönöm a #4 választ is, nagyon jól esik minden megértő, segítő szó! A papokhoz sem ragaszkodom, csak nem nagyon tudom, kihez fordulhatnék. Még ha meg is fogalmaznám privátban valakinek, nem biztos, hogy elég rövid lenne meg nem is biztos, hogy szívesen olvasná bárki is. Ha esetleg igen, akkor éppen megpróbálhatom rövidebben megírni.
És hát igen, az is ott van, hogy a reakcióktól is félek kicsit, bárkivel is beszélnék erről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!