Meghalt egy ismerősöm és bele vagyok betegedve a hamvasztásba?
Enyhe túlzás, hogy bele vagyok betegedve, de lelkileg nagyon megterhel annak ellenére, hogy a koporsós temetéssel szemben én magam is inkább a hamvasztást preferálom. Tüzetesen utána néztem a folyamatnak és a 900 fokos kemencétől a csontőrlésig teljesen kikészültem. Számomra ez felfoghatatlan és feldolgozhatatlan, hogy a szó szoros értelmében elégetnek valakit, ráadásul a megmaradt csontjait utólag zúzzák porrá.
Kérdéseim a következők:
Hogy lehet ezzel megbékélni?
Az elhunytakra egységes ruhát adnak hamvasztás előtt?
A procedúra előtt a holttesttel csinálnak még valamit?
A testet koporsóban hamvasztják?
Káros, ha ennyire belemész a részletekbe, hogy mi hogyan történik, és belegondolsz. Engem akkor már nem érdekeltek az ilyen dolgok.De te tudod.
Egy lepedőt kért volna nálunk is a temetkezési cég, de inkább kifizettük azt amit ők adtak 3x annyiért. A krematóriumba se kellett bemenni, de jó is, mert nem bírtam volna. Majd kiválasztottunk egy szép urnát, meg elintéztünk mindent a temetéssel kapcsolatban. Anyukámat temettük kb másfél éve, nagyon nehéz időszak volt. Bár még mindig nem vagyok túl rajta teljesen. Talán egy fokkal jobb mint a koporsós temetés, figyelmen kívül hagyva azt is hogy olcsóbb. ( Bár így is megkérték alaposan mindennek az árát)
Köszönöm mindenkinek.
Puszta kíváncsiságból olvastam utána. Sajnos nagyon nehéz visszaemlékezni a fénykorára, mert tragikusan gyorsan épült le és ment el. Néhány hónap alatt olyanná vált, mintha nem is ő maga lenne. Tudom, hogy az már csak teste, de akkor is megterhel lelkileg.
Ezt a műsort én is láttam, sőt a boncolás folyamatát is akkoriban olvastam. Nem sokkal a 24 éves fiam váratlan halála előtt. Így pontosan tudtam, mi fog vele történni, de ez engem inkább megnyugtatott érdekes módon. Szerintem a bizonytalan, meg az, amikor nem tudod, csak próbálod elképzelni, sok esetben rosszabb, mert az emberi elme durvább dolgokat képzel el. A hamvasztó koporsót is nekünk kellett kiválasztani, a ruhát is mi vittük be, de elég lett volna egy lepedő is, de mi szerettük volna, ha a kedvenc ruhájába van, a kedvenc tárgyaival, illetve egy családi fotót is mellé tetettünk és itthon van velünk egy olyan csodaszép fa urnába, amiről nem is gondolná az ember, hogy urna, ha nem ülne a tetején egy angyalka.
Bár a halál után a test csak egy test marad, de én sem szeretnék a föld alatt rohadni. Szerintem az sokkal méltatlanabb. Porból lettünk, porrá leszünk. A hamvasztás egy gyorsabb, humánusabb megoldás.
Ez egy nagyon szomorú és megosztó téma. Maga a halál is. Mert mindenki másban hisz. Vannak akik abban hogy a halál beállta után elsötétül minden. Én spec abban hogy a halált nem ismerjük olyan szinten hogy ez hihető legyen. Az is lehet hogy az agy nem àll le teljesen. És még vagy 10-12 óráig szenved az elhunyt de a teste már kikapcsolas alatt van. Vagyis nem mozog és nem ad életjelet a műszereknek de ő maga még észnél van és érzékeli pl a hangokat körülötte vagy ha felboncolják.
A boncololas és a hamvasztas is olyan kettős dolog hogy kifoghat az ember tényleg normális bánásmódot. De olyat is ami visszaélés és elítélendő lenne ha kiderül. Egy példa a mekiben is kifoghatsz olyan embert aki 20 éve ott dolgozik és imádja neked sütni a burgert de kifoghatsz egy 17 éves tanulót is aki beleköp a kajádba.
Ugyan ezen alapon ha épp ott egy nagykepu orvos aki épp a tanulóknak mutatja meg egy halottat (aki tegyük fel pont egy rokonod vagy te) és jófejeskedni akar a fiataloknak akkor levágja a peniszt és kidobja “életében se vehette hasznát olyan kicsi “ (olvastam ilyen konkrét esetről) és ez halott gyalázás - megalázàs. Szóval sose lehet tudni hogy bànnak egy testtel vagy a hullamosók.
Köszönöm szépen.
Én magam is humánusabbnak tartom a hamvasztást, mint az évekig elhúzódó bomlási folyamatot. A hamvasztásnál leginkább a megmaradt csontok összezúzása megy át egy határon, ami nekem már nem tartozik az emberséges bánásmódhoz, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet az a protokoll, hogy a térdcsontot kidobják, mert hopp az nem hamvadt el. Nem tudom megmagyarázni, de számomra ez lelkileg nagyon megterhelő csakúgy, mint az, hogy ebben a szent percben is, ahogy ezeket a sorokat írom egy hűtött tepsin fekszik, még akkor is, az már csak a teste.
A 24. hu-n indult egy podcast sorozat, a címe Nincs rá szó. Ismert emberek mondják el a rokonuk elvesztésének és annak feldolgozásának történetét.
Lelki megnyugvást kívánok mindenkinek, aki hasonló cipőben jár!
17-es!
Nem tudom, mi fordulhat elő és mi nem, nyilván azoknak az embereknek darab-darab, hisz ez munka, nem is lehetne másképp csinálni.
De. Én megnézhettem a fiamat közvetlen boncolás után, igaz csak üvegen keresztül(nem tudom a covid miatt vagy amúgy is ez a protokoll) és a boncmesterrel beszélgettem, aki egy hihetetlenül együttérző ember volt(ugye ő még csak nem is orvos), akinek a vállán kisírhattam magam és szinte velem együtt sírt. Soha ilyen empátiát nem tapasztaltam kórházi intézményben, mint akkor és ott. Szóval nekem rendkívül jó tapasztalatom van, de bár ne tapasztaltam volna...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!