Ha volt már alvásparalízised, elmeséled, milyen volt?

Nekem nagyon gyakori, vannak időszakok, amikor majdhogynem mindennapos. Ezért már nem is szeretek háton aludni, mert olyankor mindig lesz.

Sokféle volt már - voltak teljesen “ártalmatlanok”, amikor szimplán nem tudtam mozogni, gyakran azt hallottam, hogy bejön anyukám, és szólongat, beszél hozzám (ez a valóságban nem történt meg). És volt sok para is, amikor láttam, hogy egy ijesztő alak bejön a szobába, rámül, lefog, hogy ne tudjak megmozdulni, volt, aki beszélt is hozzám, ijesztő élmény volt.

Én amúgy elég alvászavaros vagyok (nem tudok aludni, ha elaszom, akkor is nagyon felszínesen, és mindenre felébredek stb.), úgyhogy nem meglepő. De az alvási paralízis maga a legtöbb embernél nagyon stresszes és kimerült állapotban szokott előjönni.

Párommal abban a házban élünk, ahol pár éve öngyilkos lett egy rokona.

Tavaly volt egy olyan élménye a páromnak (én nem voltam otthon, dolgoztam), hogy felébredt az ágyban, de nem tudott mozogni. A szoba ajtajában meglátta a halott rokonát, a szemei vörösek voltak.

A "szellem" odasétált hozzá, miközben párom csak mozdulatlanul feküdt, és elkezdte fojtogatni!

Nem kapott levegőt, nem tudott mozdulni, semmi. Aztán ahogy becsukta a szemét, majd újra kinyitotta, elmúlt az egész, eltűnt a "szellem" is.

Felkelt rendesen is, és egyből felhívott, elmesélte.

Nem semmi sztori, remélem nekem soha nem lesz ilyen paralízisem.

Kétszer volt.

Az első alkalommal valami szörny állt az ágyam mellett. Rákiáltottam, hogy "Tűnj innen!", és akkor felébredtem.

A második nekem riasztóbb volt. Egy férfit láttam pakolni a szobánkban, de nagyon valóságos volt. Rendesen ki volt dolgozva az arca, a ruhája, tehát nem volt benne semmi álomszerű. Amikor észrevette, hogy nézem, az ajkára tette a mutatóujját, hogy maradjak csendben. Akkor hirtelen felébredtem, és már nem volt ott. Egyedül onnan tudtam biztosan, hogy álom volt, hogy volt ott egy tévé a polcon, ami a valóságban nincs ott.

Mintegy 3-4 havonta egyszer előfordul velem. A legtöbbször csak a bénultság van, ilyenkor tudatosítom magamban, hogy mindjárt vége, így már nem annyira ijesztő, mint amikor először tapasztaltam. Néha azért hosszabb, mint amire számítok, de kb. 15-20 másodpercnél akkor sem tart tovább. Láncszerűen is előfordul, vagyis miután megszűnik a paralízis, még nem vagyok egészen éber, és újra visszaesem bele, néha el is alszom. Ez jellemzően nem kétszer, hanem négy-ötször ismétlődik, és azt vettem észre, hogy gyakrabban fordul elő, ha délután pihenek le. Az segíthet, ha átfordulok a másik oldalamra, bár akkor sem mindig.

Elvétve voltak démoni élményeim: Egyszer valami ördögrája alakú, sötét árnyékot vélem magamra vetülni, aminek súlya is volt. Máskor a kutyám szuszogott a hátam mögött a fülembe, majd hallottam, ahogy leugrik az ágyról, és koppan a körme a parkettán. Eleinte természetesnek tűnt, de aztán kapcsoltam, hogy már évek óta nem él a kutyus, én meg nem tudok mozogni, hogy megnézzem, akkor mégis miféle élőlény szimatol ott. Olyan is volt, hogy álmomban bénultam meg, egyszer ülő, egyszer álló helyzetben. Ezek olyan valóságosnak tűntek, hogy képszakadás-élmény volt felébredni belőlük fekvő pózban (akkor már nem voltam megbénulva egyik esetben sem). Két alkalommal megesett, hogy álmomban nagyon nehezen tudtam mozogni, majd eljutottam egy tükörig, és valami elfolyt arcú élőhalottnak láttam magamat, mindezt nagyon nyomasztó érzések kísérték. Nem emlékszem, hogy ezekből paralízissel ébredtem-e, de az élmény intenzitása legalább olyan erős volt, szinte halálfélelem.

Nekem szerencsére csak egyszer volt életemben, amikor a munka mellett vizsgaidőszakom volt, minden összejött és kimerültem.

Felébredtem egy rémálomból és csak a szemem tudtam kinyitni. Nem tudtam sem megmozdulni sem megszólalni. Nyilván csak percek voltak, de óráknak tűnt. Szerencsére én nem "láttam" semmit közben, szimplán csak nem bírtam mozdulni.

Nekem olyan 9-10 éves koromban volt rendszeresen,mindíg ugyanaz.

Fekszem az ágyamban,egyedül a szobámban,a résnyire kinyitott ablakot nézem,amin elkezd valami alaktalan,szürkés,feketés füst,vagy köd-szerű valami lassan bejönni.Én közben nem tudok megmozdulni,lever a víz,és majd beszarok,úgy féltem.De egy idő után megszűnt.Viszont 2 évvel utána halt meg édesapám,nem tudom,lehet ezzel is kapcsolatban volt.Most 43 éves vagyok,azóta soha nem fordult elő.