Ha fővárosi, értelmiségi családba születsz, tanult, módos szülői és nagyszülői hátérrel, ugyanott tartanál ahol most?

Fővárosi értelmiségi családba születtem, de egyáltalán nem módos szülőkkel, kifejezetten rossz anyagi körülmények között nőttem fel a társaimhoz képest.

A párom meg vidéki kistelepülésen, szerény de jó családban nőtt fel, a szülei csak általános iskolát végeztek.

Nekem nemrég lett meg a második diplomám, a párom már a negyediket csinálja és igen jó vezetői állása van.

Mire gondolsz kérdező? Hol kellene tartanunk ehhez képest? 2 ház, kocsi, jó pénz a kasszában, nagy tartalék. Szerintem ez megfelelő, csak tanulni meg dolgozni kellett hozzá qrva sokat. Nem a családnak, nem a szülőknek - nekünk.

Nem. Sokkal előrébb lennék, mert megadták volna azt a tudást, nézőpontot, ami nekem 5 évembe került megváltoztatni. Kijönni a csóró "mi kis emberek vagyunk.." rengeteg erőmbe telt. Elhinni, hogy én is képes vagyok vezetői pozíciót betölteni, mikor azt hallgattam, hogy "ne nyisd ki a szádat, maradj hátul, stb". Elhinni, hogy meg tudok élni egyéni vállalkozóként, mikor kezdetekkor azt hallottam, hogy "nem fog sikerülni" "miért erre pazarlod az idődet" "majd a kormány elveszi a vállalkozásodat".

Ezeket a köröket meg lehetett volna spórolni, meg ez erre pazarolt energiáimat is.

Nem ugyanott tartanék. Lehetnék zenész.

Meg ha az érzelmi intelligenciájuk nem is a top, talán vannak annyira tanultak, higy a saját f@sságukkal nem karosítjak a gyereket.

De a legnagyobb változás az lenne ha az érzelmi intelligencia is ott van, nem kell mittomén milyen magas, de legalabb nem érzelmi fogyatekos.

Persze. Járhattam volna Pestre egyetemre, nem kell albérletet fizetni/koliban lenni az egyetemen, lett volna reptér, mondernebb emberek között éltem volna.

Lányként, hiába voltak értelmiségi szüleim, úgy gondolták, hogy azért vagyok, hogy őketgondozzam öregkorukra.