Mit reagálnátok a helyembe?

Oké hogy nem őt hibáztatod. Nem is hibás. De fel kell készítened ilyen helyzetekre.

Lehet megint összefut ezekkel/hasonló szemetekkel.

Pontosan tudom miről beszélsz. Van egy ismert szervezet, ami jótékonykodással is foglalkozik, de borzasztóan rámenős adománygyűjtőik vannak. Gyakran leszólítanak és konkrétan elállják az utamat, ha arra járok, ahol gyűjteni szoktak. Tehát nem lehet nem belemenni a beszélgetésbe, hacsak nem szakítom félbe a mondókáját, hogy nem érek most rá, majd sétálok el. Egy iskolás gyereket simán megdumálnának.

A gyereked 15 évesen már megérti szerintem, ha megbeszéled vele, hogy

1) Ő egy diák, nem dolgozó ember, nem az ő felelőssége senkinek se a szegények eltartása.

2) Úgy álltok anyagilag, hogy minden pénzt be kell osztani.

3) Aki a bolt előtt leszólítja, annak nem kell megállni, vagy ha megáll, nem kell beszélgetni vele, de még végighallgatni se kell a mondókáját. Meg kell mondani, hogy nem érdekel, és el kell sétálni.

Aztán ezt megérti, legközelebb majd ügyesebb lesz.

Hadd jegyezzem meg, hogy amikor 18 évesen egyetemre kerültem fel Bp-re, nekem újdonság volt, hogy koldusok, kéregetők állítanak meg (közvetlenül a rendszerváltás után voltunk). És az elején bizony énbelőlem is sokszor kidumálták az aprópénzt. Aztán szép lassan kialakítottam a módszereimet, hogyan koptassam le őket.

A fiad tanult valamit a nagybetűs életről, fogd fel így. Keserű tananyag, de sajnos a felnőtt-élet ilyen.

#13 vagyok.

Bocsánat, elírtam. Természetesen így értettem:

"1) Ő egy diák, nem dolgozó ember, nem az ő felelőssége a szegények eltartása."