Miért csinálja a barátnőm,hogy belém beszéli a rossz dolgokat?
Én alapvetően sokmindent túlagyalok és próbálom erről leszoktatni magam de nem tudok mert barátnőm is ilyen és sokszor azt veszem észre,hogy direkt ráerősít a negatív dolgokra,hogy azt beszéljem be magamnak és emiatt elrontsam az aktuális helyzetet.
Sokszor ha nem ír valaki egyből vissza akkor megijedek,hogy “biztos ez” “biztos az”.
Nem akar, nem szeret stb stb…és erre ő még rá is kontráz,hogy “igen..biztos majd azt írja,hogy hagyd békén”.
Úgy érzem mintha a háttérből próbálna manipulálni engem,hogy úgy cselekedjek,hogy az rossz legyen.
Mivel tudja,hogy bizonytalan vagyok.
Nektek van ilyen ismerősötök?
Ha vele van ilyen akkor én próbálom megnyugtatni mert tudom,hogy túlagyalja a dolgait és nem akarom,hogy a túlagyalással elcsessze.
Ő viszont rákontráz.
Meg sokszor mondja,hogy “nem akarlak ám uszítani vagy manipulálni..de fura,hogy ezt mondja de közben mást tesz”.
Szóval direkt manpulál úgy érzem.
Ez miért van?
Először is leszögezném: szinte biztosan nem tudatosan csinálja. Szóval abban az értelemben, hogy ő szánt szándékkal rá akarna venni valamire, biztosan nem a manipuláció a célja. Az egy melléktermék.
A viselkedésének több lehetséges kiindító narratívája is lehet, de lényegében mindegyik ugyanaz: a saját negatív önbecsülését kompenzálja/igazolja azzal, hogy téged is lehúz a saját szintjére.
Példa: tegyük fel, hogy tériszonyom an, ami miatt félek felmenni egy kilátóba az osztálykiránduláson. Ha mindenki felmegy, és én egyedül lent maradok, akkor szarnak érzem magam. De ha valahogy el tudom érni, hogy mások is úgy féljenek, ahogy én, akkor már sokkal könnyebb elviselni a helyzetet. Ha mindenkit vissza tudok tartani, akkor "nyertem" a legtöbbet, mert akkor nyilvánvalóan nem én vagyok gyáva/cinikus/neurotikus, hanem a torony veszélyes, míg én az előrelátó, az egyetlen józanul gondolkodó ember szerepét kapom.
A barátnőd viselkedése nagyon emlékeztet az anyósomra. Állandóan drámázik, minden apró problémát hatalmasra fúj. Pl a gyerekem felmászik valahová, már sipít, hogy leesik és - szó szerint - "el fog törni a gerince". Emlékszem, amikor teljes átszellemülten mesélte, hogy milyen "isteni szerencséje" volt, amikor egyszer a megengedett 90km/h helyett csak 85-tel vezetett, mert valaki nagyot előzött, és tuti mind ott haltak volna meg, ha ő 5km/h-val gyorsabban megy. Ezt azért csinálja, mert ő maga fél mindentől, és próbálja relativizálni a dolgot, hogy nem ő gyáva, hanem a világ veszélyes, ő pedig csak annyira okos és előrelátó, hogy mindenre gondol.
Ez egy idő után átmegy szélsőséges cinizmusba: igen, azért nem ír vissza a srác, mert minden pasi aljas szemét. Mindezt azért, mert mondjuk neki sem írtak vissza, és igazából azt akarja látni, hogy a fickók a g.cik, ez nem vele történt. Most házfelújítottunk, és anyósom állandóan a hibát keresi a falon, és mondogatja, hogy átb.szott bennünket a mester.
Ugyanezt mondja.
Ő örülne, ha a barátnője az igazságot mondaná el neki.
De érzem rajta amúgy,hogy rosszat akar nem jót.
Sokszor mikor velem sok jó dolog történik akkor elkezdi a rossz dolgokat amiket az elmúlt pár hétben meséltem neki kérdezgetni.
Mármint,hogy mi van ezzel a rossz dologgal..meg azzal.
Emlékeztet a nehézségeimre mert gondolom vele sok rossz dolog történt az elmúlt pár napban és engem is leakar húzni,hogy ne érezze magát annyira rosszul.
"Ő örülne, ha a barátnője az igazságot mondaná el neki."
Itt azért el lehet beszélgetni, hogy az ő véleménye mitől lesz igazság.
De ott sem volt…mármint annyit tud amennyit én elmondok neki.
Mivel én is meg ő is mindent túlgondolunk ezért persze fals képet lát és ez alapján alkot véleményt.
Amúgy lehet én vagyok túlérzékeny de én nem mondok soha negatív dolgokat barátnőmnek akármennyire hülyére veszik.
Vagyis nem ilyen rohadt nyersen.
Ha valakit szeretek akkor nem akarok rosszat neki. Elég ha a saját gondolatai miatt szenved.
Ott vagyok mellette meg támogatom de nem alkotok ilyen szinten véleményt.
Egyrészt ki vagyok én…ott sem voltam.
Nem látok bele egy kapcsolatba sem olyan szinten,hogy úgy adjak tanácsot,hogy az esetleg befolyásolja a véleményét és esetleg miattam meg a traumatizált agyam miatti véleményem után szakítanak.
Mert szerintem mindenki saját magát projektálja mindenre és mindenkire.
A saját tapasztalásaidat..legyen az negatív vagy pozitív.
Így alkotunk véleményt mert így ismerjük a világot.
Azáltal amit mi megéltünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!