Létezik, hogy valakinek mindig a rossz jut/ez a sorsa? Ilyeneknek nem lenne jobb eltűnni?

2 évvep ezelőtt hosszútávon voltam munkanélküli, sajnos több mindennel becsúsztam számlák stb. Uncsim adott kölcsön, neki a mai napig lógok.

Lett munkám de a hátralékokat nehezen tudtam rendezni mivel keveset kerestem, aztán váltottam több fizetéses munkára, utána már fizetni kellett a hitelem, kártyacsalások volt amire 60 ezret lekaptam, nem kaptam vissza így onnantól a hitellel is becsúsztam így már felmondásra fog kerülni, mert nem tudtam a hátralékot lefaragni.

A környéken nincs meló ami fizetne n.160 ezer ft felett, ami talán jobban fizetne oda nem vesznek fel.

Másodállást nem találok, mert ami otthoni az kamus.

Nagyon egyszerű és buta ember vagyok ezen nincs mit szépíteni. Nincsenek jó szakmáim, nem értek semmihez amivel pénzt tudok keresni. Egy kib**ott álomvilágban élek, álmodoztam hogy kimegyek külföldre aztán " jajj de jó tudom rendezni az adóssagom" voltam kint 5 napot aztán kirúgtak fizetés nélkül, nem kevés pénzem ment el utazásra.

Most itt vagyok, alig kapok normalis fizetést, családom nem segített már 2 éve se, apámat is nekem kellett temetni pont mielőtt munkanélküli lettem, én nem érdeklek senkit. Barátaim sincsenek.

Sokszor gondolkozom, hogy én miért nem tűnök el azok helyett akiknek van szerető családja, nekem nem ér semmit az életem, nem szeret senki, nincs senkim, munkám se ér semmit ott is csak csicska vagyok.

Napok óta azon tűnödők hogy vessek véget ennek a nyomorúságos életemnek hiszen ez nem élet ami nálam megy.

Mivel egyedülálló vagyok így semmilyen családsegítő, alapítvány nem állt velem szóba így semmilyen formában nem tudok segítséget kérni, voltam pszihológusnál is nekem semmit nem segít.