Mi volt életed legrosszabb napja?

Amikor pszichózisom lett

Apukám halála

Megszületettem

Mikor meghalt a kiskutyám.

Amikor megszülettem. Jobb volt a semmiben

Amikor elhagytak. Megszámlálhatatlan kapcsolataimból mindig én léptem ki. Ha valami nem klappolt, nem erőlködtem, hisz annyi nő van, int égen a csillag. Ilyen körülmények között persze sohasem tanultam meg, hogyan kell egy nőt MEGTARTANI, pedig az százszor nehezebb, mint megszerezni. Aztán betoppant az életembe a nagy ő, és persze fél év mennyei boldogság után kiszeretett belőlem. A pokol inden kínja is kismiska ahhoz szenvedéshez képest, ami akkor tört rám. És nem csak egy nap volt. Teljesen tönkrementem. Családilag, egzisztenciálisan, anyagilag, egészségileg. Azóta (23 éve) boldog házasságban élek, de azok az idők még most is rémálomszerű emlékek.

Mikor rosszindulatú daganattal diagnosztizáltak.

Életem legrosszabb napja még nem jött el, de nem is várom.

Amikor 22 éves koromban meghalt édesanyám.

Este várni, hogy egy családtagom hívjon, hogy mikor hal meg a rokonom... majd elmondani nagymamámnak, hogy meghalt a lánya...