Mit szólnak ahhoz a nők, hogy a férfiak szerint nem alkalmasak vezető pozícióba, mert az érzelmek vezérlik őket a józan paraszti ész helyet döntéseink meghozatalában?

Minket férfiakat meg sokszor a farkunk vezérel!😀

Most akkor jobb?

Azt hogy jó lenne visszamászniuk a fára és még párezer évet fejlődni az evolúcióban, mielőtt ilyen ocsmány primitív lényként akarnának a társadalom részei lenni. Csak a kislánynukat meg a feleségüket sajnálom - ha van (bár remélem az ilyen egyedül maradt).

Ez az érv pedig ezerszer meg egyszer meg lett cáfolva, de tudomány se feltétlenül kell hogy belássuk, a férfiak nyugodt, higgadt, logikus és teljesen érzelemmentes döntései tökéletesen alakították a történelmet (irónia).

Az is nagyon felidegesít amikor férfiakat infantilizálunk (pl nagyon nagy poénok vannak abból hogy höhö egy mosást nem tud berakni meg csak a dugáson jár az esze), de amikor nőket az valahogy extrán (tipikus ez a "nem jó főnöknek mert túl érzelmes, férfi nélkül kettőt nem tud lépni, meg vezetni se tud).

Csak hagyjuk abba ezt az iszonyú primitív, kőostoba szexizmust. A férfiak valószínű irígységből mondanak ilyeneket, mert nem bírják elviselni, hogy úristen, egy nő, komolyan, EGY NŐ??? jobb náluk, alkalmasabb náluk valamire, egy vezető pozícióra is.

“ az érzelmek vezérlik őket a józan paraszti ész helyet”

Ezt valahogy mindig azok hangoztatják, akik üvöltve vágják hozzá a kontrollert a tévéhez, ha elrontanak valamit egy videojátékban; hisztirohamot kapnak, ha egy nő visszautasítja őket; és háborúkat indítanak, mert kisebbségi komplexusaik vannak a kis farkuk miatt. :D

Nekem egy női vezetőm volt, szakmailag profi, de egy rémálom volt vele a munka. Semmi nem volt elég jó neki, mindig ment a kivételezés, sokszor nem tudott racionálisan gondolkozni sajnos.

Hogy ellenpéldát is említsek: két olyan férfi főnököm volt, akik 60+osak. Mindkettő munkamániás, idegbeteg, öntörvényű, magát kiskirálynak képzelő "vezető", akik mellett senki nem marad meg...persze ők sosem tehetnek róla, a munkaerő gyenge, lusta, alkalmatlan a pozícióra.

Én 3 alkalommal voltam vezető eddig, az első esetben a férfikollégák nehezen viselték el, hogy egy nő a felettesük. A második esetben csak nőkből állt a csapat, ott nagyjából minden rendben volt (bár később hallottam, hogy az utódom - aki az akkori csapatomból került ki - egy igazi hisztigép, aki kikészíti az embereket. Jelenleg egy minicsapatom van, pasikkal. Nemrég kezdtem el itt dolgozni, a csapat tagjai szintúgy (nem én választottam az embereimet, hanem adott volt a helyzet). A cégnél egyetlen női vezető vagyok és sokkal többet kell produkálnom.

Azzal egyetértek, hogy az érzelmek megjelennek pl. döntéshozásban, de nem csak a nőkre igaz szerintem.