Childfreekhez szólnék, nekem nem jön össze a baba, baromi keserű minden, leirnátok pár dolgot az életetekből amivel jobb kedvre derülhetek? miért jó hogy nincs gyerekem?

Van gyerekem. Aki nem akart soha, az hiába magyaráz bármit neked, mert te szeretnél. Mivel szeretnél, ezért okkal vagy szomorú.

Nekünk nehezen jött össze az első, fejben már készültem, hogy nem lehet gyerekünk. Ismerek több párt is, akiknek sose lett, az adoptálás nem volt opció. Arra jutottam, hogy ha nem lehet gyerek, attól még teljes életet lehet élni. Szerencsére sok minden érdekel, tanultam volna egy másik szakmát pl., és jobban elmélyültem volna a hobbiaimban. Bizonyára sokszor mentünk volna külföldre nyaralni. A helyzet az, hogy két gyereknél kb.18-20 év, amíg igazán lekötnek, de ahol a kisebbik eléri a 16-ot, ott már nem érdemes nevelni, mert semmi értelme. Nagyon önállóak, nem nagyon tudsz érdemben beleszólni az életükbe, ha normálisan nevelted őket, és nem telepedsz rájuk. Utána már csak tanácsokat adhatsz nekik, de nem igazán jelentenek kötöttséget. Ezért sok 50-es szülő majdnem annyi szabadidővel rendelkezik, mint akinek nincs gyereke.Arra akarok kilyukadni, hogy a nagy szülőség, a kezdeti nehézségek mellett az örömök nagyon hamar elillannak, pár év alatt a kisbabából iskolás lesz, majd azt veszed észre, hogy a dezodorodat használja, és eljön a nyár, amikor a barátaival megy sátorozni, nem veletek.

Folytatnám, csak véletlenül elküldtem.

Ami még nehézség, az a folyamatos aggódás. Amíg kicsi, aggódsz, hogy be ne zabáljon valamit. Sosem látott betegségeket tanulsz meg kezelni, aggódsz, ha hideg van, aggódsz, ha tűz a nap.

Ha egy gennyládát kapsz főnöknek, nem tudsz csak egyszerűen lelépni más munkahelyre, mert a gyereknek kaja kell, ruha kell, stb., nem mehetsz el munkanélkülire, hogy majd csak lesz valahogy. Igaz, hogy kárpótol a sok öröm, amit a gyerekben talál az ember, de ezeket nem lehet megspórolni.

Ennek a szexualitáshoz mi köze, legalább kivizsgáltattátok magatokat a pároddal?

Ha szeretnél gyereket, attól nem leszel boldog, hogy valaki nem is vágyik rá és teljes az élete. Akkor kell elengedni, ha minden utat végig jártál, legalábbis, amin el mertél indulni.

A gyerektől boldogabb nem leszel, egy olyan tehertétel, ami egész életedben elkísér, attól kezdve, hogy pusztán életben kell tartani egészen felnőtt koráig, hiszen akkor is aggódhatsz érte, féltheted, sőt anyagilag, tevőleg megterhelő lehet.

Pro érvek hogy ne legyen:

Itthon nincs megfelelő orvosi ellátás, az egészségügy romokban, hosszú várólisták, kevés és frusztrált orvos. Ha nincs pénzed akkor nem tudsz maganba menni,így a szülés is lehet traumatikus vagy rossz, később pedig a gyereked se feltétlen kapja meg a jó ellátást hanem nyúlsz zsebbe.

Ugyan ez a helyzet igaz az oktatásra. Mire iskolába kerül, lehet alig lesz megfelelő pedagógus a pályán aki nem kiégett és utálatos. A gyereknevelés egy hosszútávú dolog, már amikor én voltam középiskolás is rengeteg órából külön tanárhoz kellett járnom hogy értsen az anyagot, vagy épp legyen nyelvvizsgám.

Ökológiai szempontból a gyerek nagyon kvázi káros, rengeteg szemetet fog termelni a létezésével. Illetve emellett is éppen elég ember van a földön, nagyon sok az árva gyerek akik örökbefogadásra várnak, ezt is érdemes számításba venni. Bár nem egyszerű örökbefogadni ma itthon, és évekig tarthat, de szerintem jobban megéri mint elmenni a falig a lombikkal. Nem egy ismerősöm van akinek emiatt futott zátonyra a kapcsolata. Kisebb vagyont beleöltek a lombikprogramba, hormonkezelésbe eredménytelenül. A nő egészségére is káros volt, szörnyen meghozott, és a sok csalódás éket vert a kapcsolatuk közé.

A gyerekvallalas nagy felelősség. Megfelelő anyagi és szellemi háttér kell hozzá, nem csak addig tart míg ki nem bújik. Nagyon sokan nincsenek tisztában alapvető dolgokkal. Rész szervesen látok a facen pénz, tanszer, ruha egyéb kunyerálós posztokat, mert nem futja a szülőknek rá. A gyerek ruháztatása, etetése, beiskolázása egy kisebb vagyon.

Ha esetleg beteg lesz arra is fel kell készülni.

Mi van ha a gyerek apjával megromlik a kapcsolat, egyedül tudnád e munka mellett nevelni, lenne e pénzed rá? Ezek szar forgatókönyvek, de reális épp ezért ezt is át kell gondolni. Mert a gyerektartás nem sok általában.

A te tested és hormonhaztartasod is nagyon megváltozik egy terhességtől, utána kis eséllyel lesz olyan mint előtte. Én mondjuk erről se tudnék lemondani. Na meg a nyugodt alvasrol. Szexről. Stb.

Én nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy sosem fogok akarni gyereket, most nem érzek rá vágyat. Ami nekem pozitívum ahhoz képest, mintha lenne gyerekem:

- nem kell a gyerekhez alkalmazkodni, akkor megyek el szórakozni, színházba, moziba, kiállításra, bulizni, amikor szeretnék

- nem kell pluszban a gyerekhez passzintani azt, mikor kelek fel és mikor fekszem

- nem kell azon rágnom magam, hogy jó anya vagyok-e, nem agybutító-e ezt meg azt a tévéműsort "nézetni" a gyerekkel, jó-e a Bogyó és Babóca... és nem a Peppa malac a legminőségibb médium, amit van időm és energiám nézni :D

de amúgy ha neked ennyire vágyad egy gyerek, örökbefogadás nem jöhet szóba? Akkor jót tennél egy olyan gyerekkel, aki rosszabb esetben megy az intézebe és poklok poklát éli meg...

A kettőt össze sem lehet hasonlítani, mert TE akarsz gyereket.

Mi NEM!, így nálunk sohasem opció a gyerek.

Egyébként:

- egészséges maradok (a terhesség szülés mindenkit megvisel - a rokonok közül kettő majdnem meghalt a kialakult szövődményekben, én sürgősségi császárral jöttem világra, unokaöcsém oxigénhiányosan született)

- van időm magamra

- van időm normálisan együtt lenni a párommal (nem stresszben, két szoptatás között)

- kialszom magam

- nem arról szól az életem, hogy mekkorát kakált, hányt a gyerek, meg nem kell 0-24 készültségben állnom, hogy na, menni kell a kórházba, mert ez-az történt vele

"körülöttem mindenki boldog anya..."

ja, tipikus instagramos hazugságtenger...