Ha egyetlen gyermekkori emlékedet meg nem történtté tehetnéd, melyik lenne az és miért?

Játszótéri baleset, balesetin azt mondták, hogy 1-2 centin múlt az elvérzés.

Ráadásul a szüleim ijedtükben még pofon is vágtak.

Egy nagyon brutális balesetet éltem át. Autó baleset volt. Ez méga 90-es évek közepén volt, nagyszüleim vittek fel az állatkertbe de nem értünk oda, még az út felénél sem jártunk amikor belénk rohantak. Nagyapám szörnyet halt a volán mögött, nagymamám túlélte de maradandó sérülései lettek és fekvő beteg lett sajnos élete végéig közel 2 évvel később elhunyt 58 évesen.

Én néhány karcolással meg zúzódással megúsztam, csak shokkot kaptam és napokkal késöbb tudatosult bennem az egész. Arra emlékszem hogy 2 napig tartottak kórházba megfigyelés miatt és utána még 2 hétig jártam mindennap gyermekpszichológushoz szinte egész napokat ott voltam, meg más orvosokhoz kontrollra mivel a bal szemembe belemnt valami ami végett bevérzett teljesen és bár kitudták szedni belőle viszont sokszor vizsgálták nehogy megvakuljak, de szerencsére annyira oafigyeltek erre hogy a látásom mai napig tökéletes, és szemüveges sem vagyok.

Persze abba az időszakba elég pocsék volt a gyerekkorom mert nem játszhattam a többiekkel mivel akkor óvtak mindentől, nem mehettem ki a kerbe se mindig nehogy a szemembe menjen valami vagy kifújja a szél és begyulladjon. Meg sokáig nem mertem beülni egy autóba sem, egyszerűen féltem benne. Igaz hogy viszonylag hamar túltettem magam a félelmemen de mindig előjön belőlem ez a kép. Ezért is vezetek sokkal megfontoltabban főleg hogy a munkám sofőrködésből áll és volt már egy balesetem teherautóval szerencsére senki nem sérült meg és mindkét autó saját"lábán" ment tovább de akkor előjött bennem ez a gyerekkori trauma és persze napokig rémálmaim voltak ahol hol a régen átélt autóbaleset pillanatátálmodta, vagy valami random autóbaesetet amiben én voltam a sofőr, vagy épp a saját szememmel néztem végig egy frontális ütközést.

Szóval ezt a pillanatot törölném mert egyszerűen pokol. Azrt is írtam le mert merek róla beszélni és szoktam is, eddig mindenkinek elmeséltem ezt, a feleségem már többször hallotta bár Ő nem élt át ilyet és remélem nem is fog, meg nagyon remélem a mi gyerekeinknek sem kell majd ezt átélnie.

Amikor ötödikben elkezdtem haverkodni egy gyerekkel, aki igazából kihasznált, és rossz társaságba vitt, ahonnét csak 20 évesen törtem ki. (Most 40 vagyok.)

A másik, amit törölnék, hogy kétszer jártam a hatodik osztályt, mert nem tanultam.