Milyen típusú házban nőttél fel? Szeretted?

Kertes házban nőttem fel/jelenleg lakok. Vegyesek az érzelmeim, igazábol az a baj a panellal hogy nem lehet kertészkedni (savanyúságot elrakni, házi bort készíteni stb) amik nekem fontosak. Sorházban lakok, szerencsére nem idegenekkel hanem a nagyszüleim is itt laknak.

Ha 1x házat veszek szerintem kertes ház lesz, a fentebb említettek miatt meg a környéken vannak olcsóbb lakások is...

22F

Családi. Nem volt jó, mert mindig balhé volt. Aztán elváltak.

Anyuval mentünk panelba. Onnantól jó volt.

Úgyhogy ténnyleg nem a ház/lakás típusa számít.

Nyilván mindenkinek az a normális, a megszokott és a kényelmes, amiben felnőtt. Azt szokta meg. Én egy négyemeletes tégla társasházban nőttem fel, és élveztem hogy bármikor lemehetek az előttünk lévő játszótérre, hatalmas baráti köröm volt. Míg azok az osztálytársaim akik családi házban nőttek fel, mindig panaszkodtak hogy suli után nincs semmi szociális életük, max ha beutaznak a belvárosba, de ott meg nem ismernek senkit, meg nem is engedik a szülők hogy ki tudja hol töltsék a délutánjaikat suli után.

Még mindig ott lakok a társasházban, szeretem hogy kényelmes, minden luxus megvan benne. A páromnak kertesháza van, és nekem nagyon fura hogy pl kályhával kell fűteni ami nagyon melós meg ijesztő hogy ott ég. Én ha fűteni akarok a társasházban, egyszerűen elcsavarok egy gombot és jön a meleg.

A háznál annyi munka van hogy az ember egész nap csak küzd és melózik, mindig van valami, ezt figyeltem meg a páromnál. Itt a társasházban meg minden megy magától, a takarításon kívül semmi teendő vagy javítanivaló nincs, nincs kert hogy azzal is csak a munka legyen, satöbbi. Mikor nálam vagyunk akkor nem az teszi ki a napjainkat hogy dolog van és csinálni kell, ellenben nála mindig van valami elintéznivaló a házban vagy a ház körül.

Nekem ez a kényelmes élet a megszokott, mert ebben nőttem fel.

Ilyen kádár-kocka féle ikerházban, a szomszéd néni elég süket volt, még hajnalban is ordított nála a tv (gondolom elaludt rajta), a fia meg olyan hangosan krákogott meg köpött hogy majd'elhánytam magam.

Az, hogy kertesház sosem érdekelt, nem szeretem a természetet, mostmár próbálom az egészet lepázsitozni. Amúgy sokkal több baj van vele és sokkal drágább karban tartani, úgyhogy paneleket nézegetek - ott csak a szomszéd lesz hangos, de legalább nem kell füvet nyírni 😁

Panellakásban nőttem fel. Budapestikén paneldzsungelban. Gyerekként imádtam ott lakni, mert minden közel volt, minden barát, osztálytárs, szerelem ott volt. 2-es válaszadónak annyiban van csak igaza, hogy kertészkedni nem lehet panelban, vagy házi bort készíteni. Savanyúságot, lekvárt anyám minden évben eltett a kis panel konyhában. Igaz kertészkedni nem lehetett, de nekem gyerekként a kedvenc kaktuszaimmal televoltak a szobám. De jó volt, hogy télen amikor iskolából vagy edzésről mentem haza, otthon rögtön meleg lakásba mentem. Reggel meleg szobában ébredtem. Felnőttként éltem kertes házban, utáltam, hogy fűteni kellett, hogy hideg volt a ház amikor munkából hazaértem. Jobban értékeltem, hogy télen nem kellett órákat várnom mert lekéstem a vonatot. Ha elment a busz, 5 perc, és jött a másik. De ahogy öregszem, úgy vágyodom a csendre, ami a panelban nem létezik. Pár éve vettem vidéken egy házat. Fűtést megoldottam központi fűtéssel, meleg van mindig. Bár van kertem, de nem fogok kertészkedni, csak akkor amikor a virágaimat ültetem, rendezgetem. Zöldségeket, semmit nem ültetetek. Nyáron nagy úszómedencét csináltattam. Valószínű, sőt tuti, hogy borkészítés sem lesz. Nem szeretem a bort, nem is értek hozzá. Én már a savanyúság , lekvárok elkészítését sem tudom, de ha tudnám sem tennék el. Sokan csinálják, és sokan eladják is. Inkább megveszem. Haszonállatokat sem tartok. Úgysem tudnám levágni őket. Van egy benti cicám, és egy kacsám. MIndketten a család tagjai. Gyerekként szerettem Pesten panelban élni, felnőttként olyan kényelemben amiben vagyok, szeretek vidéken is élni.

44/N