Lehetek jó anya annak ellenére, hogy borderline személyiségzavarom van?

Vagy felejtsem el? :(

Nálam ez a helyzet nem annyira súlyos, de azért nem is jó. A dühkitöréseimet már ahhoz képest egész jól kezelem, ritkábban is jön elő, mint régen. Depresszióra sajnos hajlamos vagyok, de igyekszem amennyire csak tudok hamar túllendülni rajta, ha esetleg bele esek, illetve szorongok, azt sajnos sokat. Dolgozom magamon, gyógyszereket nem szedek, csak ilyen gyógynövényes bogyókat, amik kicsit segítenek a hangulatomon. Terápiára már nem járok, nem is tervezem, mert annyira nem érzem súlyosnak, úgy gondolom (vagy legalábbis remélem), tudom kezelni saját magam. Férjem lehetne kicsit támogatóbb, de azért igyekszik ő is megérteni engem, amikor gázos vagyok fejben, már türelmesebb, mint annó. Szerintetek lehetek ennek ellenére jó anya? Szeretnénk majd babát, de én emiatt a dolog miatt sajnos kételkedem magamban.

27 éves vagyok jelenleg, kb 30 éves koromban szeretnék gyereket.