Miért jobb kamasznak/gyereknek lenni? Ti jobban szeretitek a felnőtt létet?

Én nekem is egyértelműen jobb A felnőtt kor.

Gyerekként fapadosan lettünk felnevelve apám sok pénzt elivott állandó veszekedés, feszültség a pia miatt.

A fiamnak semmi ilyesmit nem kell átélni

Felnőttként sosem értem, hogy miért dícsérik a gyerekkort vagy a kamaszkort. :D

- Amint vége a munkának, másnapig foglalkozhatok a többi dolgommal és hétvégén sem kell mindenféle házit irnom meg tanulnom.

- Ha van egy bakim a munkahelyen, nem fognak otthon lebaxni érte, a gyerekek meg ha hazavisznek egy rossz jegyet, még a szülők zsörtölődését is hallgathatják.

- Ha szeretnék egy barátommal találkozni vagy otthonról elmenni, nem kell engedélyt kérnem.

- Ugyanúgy otthon nem fognak lebaxni ha bekapcsolom a TV-t, hogy miért nem csinálok valami hasznosabbat.

- Ha nincs kedvem egy családi összejövetelre vagy valami programra, nem kell kényszerűségből elmennem, mert elrángattak.

+ Ne felejtsük el azokat, akiket iskolásként betegen bezavarnak a szüleik, hogy biztos csak el akarja lógni a matekdogát.

Még az egyetemi évekre azt mondom, hogy azok szépek voltak, 0 felelősség még a felnőttéletben szerencsére és az órák is rugalmasak voltak, ha hiányoztam 2-3 órát, nem kellett mindenféle igazolásokért szaladni az orvoshoz.

Nem volt rossz gyerekkorom, de en jobb szeretek felnőttnek lenni.

Jó gyerekkorom volt. Szar helyen laktam, de szerető családban nőttem fel, iskolában voltak barátaim, jó tanuló voltam, szóval minden ideális volt, leszámitva a pusztulat kollégiumot, ahol középiskola során laktam. Nagyon nehezemre esett, hogy két óra szabadidőm van, ha úgy döntök, hogy nem vacsorázok, ha vacsoráztam, akkor csak egy, mert mire kiállod a sort, eszel, egy óra eltelt. Csak azért kezdtem el diákmunkát végezni amint lehetett, mert inkább töltöttem a délutánjaimat a mekiben, mint a szilenciumon egy konkrét pincében, és igy akár este 10-11-ig is kaphattam kimenőt. Itt már külön vicces volt, mikor a tanárok magyarázták, hogy addig örüljünk, amig tanulhatunk mert dolgozni annyira sokkal borzasztóbb lesz, mikor én dolgoztam, és sokkal jobban szerettem dolgozni, pedig a meki szerintem a legszarabb munkahelyem valaha az összes közül, de ott többnyire értékelték az igyekezetem, meg alapvetően normálisak voltak, emlékszem, mikor ragelt az egyik tanár arról, hogy majd a "felnőtt világban" nem mehetünk pisilni, amikor akarunk, én meg ültem ott, hogy... de? Konkrétan akkor megyek a munkahelyemen pisilni, amikor akarok, max. ha nagy a pörgés, akkor szólnom kell a műszakvezetőnek, hogy álljon be a posztomra két percre, de amúgy engedélyt se kell kérni, nem úgy, mint a tetves iskolában, ahol még meg is aláznak azért, ha pisilned kell, vagy elrontottad a gyomrod.

Mai napig hetente legalább egyszer van egy rémálmom, ami arról szól, hogy valamiért vissza kell iratkoznom a gimibe, és újrajárni a 12. osztályt, meg újraérettségizni. Általában az álom során leesik, hogy most hol tartok az életben, és szólok az osztályfőnöknek, hogy nem fog menni, nekem van egy teljes állásom, amivel nem tudom összehangolni a gimit, meg amúgy is már egyszer megcsináltam, sőt, tisztán emlékszek rá, hogy leérettségiztem és még egyetemre is mentem utána. Az rá a válasz, hogy de ha már beiratkoztam, akkor végig kell csinálni ismét, vagy elveszik az érettségim, vele együtt a diplomám és a munkám is. Általában ilyenkor felébredek.

Szeretem a felnőtt életem, szeretek dolgozni. Szeretem, hogy úgy osztom be a pénzem, meg az időm, ahogy akarom, és ha hajnal egykor nem tudok aludni, és kimennék sétálni, akkor ki tudok. Szeretem, hogy azt eszem, amit én magamnak megfőzök, soha többet menzakoszt, meg rakott krumpli (bocsi, Anya), minden, amit főzök, az olyan, amit szeretek is. Rengeteg szabadidőm van, még úgy is, hogy rendszeresen edzek, jelenleg nyelvtanfolyamra járok, vannak hobbijaim, magamra vásárolok, főzök, mosok, takaritok, önkénteskedek, eleget alszom, és nagyon remélem, hogy soha nem fogok újjá születni, mert én ezt a szart nem csinálom végig még egyszer. Nyilván más a leányzó fekvése, ha valakinek mondjuk idős, beteg szülőről kell gondoskodni, vagy van gyerek, de egyedülálló nőként maga a paradicsom.