Tömegközlekedésen nagyon gáz ha nem adom át a helyem időseknek?

Én hiába vagyok fiatal, nekem is fájnak testrészeim. Ezt nekik nehéz elhinni, de így van. Nem tudok sokat állni. Ha van ülőhely, én bizony leülök. Persze egészen biztos, hogy a következő megállónál felszáll valami idős ember és akkor az egész villamos úgy gondolja, hogy az én helyem az egyetlen, amit át lehet és át is kell adni...

Amúgy velem volt már olyan is, hogy megkérdeztem, leül-e és olyan gonoszan nézett rám, mintha valami rosszat csináltam volna, nemet mondott.

Volt olyan még tiniként, hogy nem igazán volt ülőhely a villamoson, az akkori barátommal úgy oldottuk meg, hogy az ölébe ültem. Beszélgettünk, egymásra figyeltünk. Erre elkezd üvöltözni velem egy megkeseredett pi.csa, hogy adjuk már át a helyet a néninek (nem vettük észre, amúgy tényleg elég idős volt és bottal járt, úgyhogy megértem, ha lenakar ülni, dehát nem láttuk és nem ő szólt). Kiabált, hogy milyen szüleink voltak, hogy nem tanítottak meg erre, azonnal álljunk fel... És még a néni mondta, hogy de nem akar leülni, mert mindjárt leszáll, hagyjon minket békén. De nem hagyott. Na azóta eltelt 10 év, remélem ennek az idiótának senki nem adja át soha a helyet :D

Én sem szoktam átadni, mert 9 óra fizikai munka után hadd ne álljak még 1-et, mire hazaérek.

Megnéz? És? Nézzen, nem igazán érdekel, és az sem, ha beszól.