Jártatok már úgy, hogy szó szerint lehúztak? Kölcsön kértek és nem adták vissza?

#9

Az első két esetben elég "ismerjük már ezeket a sztorikat" jellegű dolog volt. Ebből sejtettem. Tehát mikor betalálnak az állomáson, hogy "busz jegyre kell tesó". Tehát nekem ezek ilyen jellegű pénzkérések. Szerintem nagyon sok embert találtak már be ilyennel, hogy gyógyszerre, kenyérre, a fiamnak kajára stb kell a pénz. Mert ezzel nagyon jól tudják, hogy sajnálatot válthatnak ki. Én csak azért adtam, mert tisztában voltam vele, hogy én nekem nem fog gondot okozni, ha az a pénz nem kerül vissza hozzám és valahol reménykedtem abban, hogyha jót eszek valakivel akkor talán viszonozzák. Mármint sokkal jobb lett volna, ha vissza adja és akkor azzal a tudattal gondolok erre, hogy segítettem neki és máskor is megtenném, nem pedig azzal, hogy na bumm.. lehúztak. Legyen vele boldog.

A harmadik eset pedig amolyan valósabb események tűnt ami megtörténhet, de számomra mégsem "nyilvánvaló" átverés kategória. Mármint ilyennel nem találkozol mindennap.

De mindegy is, egyik sem okozott nekem olyat, hogy bármiben hiányt szenvedtem volna. De lehet szívesebben segítenének az emberek egymáson, ha nem az lenne a alap, hogy 10ből 7 alkalommal átverik a másikat.

ma 07:14 vagyok, eszembe jutott még két eset, amikor kollegának adtam kölcsön. Az egyik rendben visszafizette, a másik elment máshova dolgozni, és nem akarta visszafizetni, viszont be volt jelölve a facen, és mondta egy kollegám, hogy tőle is kért már, és ne számítsak rá, hogy visszakapom.

Nos, kedvesen ráírtam chaten, hogy sikerült-e elhelyezkednie, hogy van, stb. és kipuhatolóztam, hogy hol dolgozik, (ja és korábban lementettem a facebookról néhány ismerősének a linkjét, hogy akkor is tudjam ezeket, ha letilt, szóval volt taktikám, felkészültem a legrosszabbra).

Aztán megkértem szépen, hogy fizesse vissza a tartozást, és elküldtem a számlaszámom. Persze nem fizette vissza.

Rá egy hónapra megint írtam neki, és mondtam, hogy most már tényleg jó lenne, ha visszafizetné a tartozását, ha másképp nem megy, kérjen kölcsön a munkahelyén, abban nagy gyakorlata van, de ne várja meg, hogy elmenjek személyesen, és mindenki füle hallatára kérjem vissza a pénzem. Tudtam, hogy ezzel célt érek, mert biztos voltam benne, hogy ott is kért már kölcsön, és akkor már nem lett volna hitele. Be is szart, elkezdett fenyegetőzni, hogy ne fenyegessem, mert egy fillért nem fog adni, és csak véletlenül törölte a számlaszámom, azért nem utalt (haha). Végül elutalta a pénzt, és letiltott.

A másik kolleganőmnek többször is adtam, nagy összeget, de ő mindig visszafizetett, viszont azért voltam hülye, mert amúgy mindig szemét volt velem, és én meg ennek ellenére rendes vele, és ennek ellenére is pár nap után újra szemétkedett velem.

Tesóimmal szoktunk rendszeresen "kölcsönözni" egymásnak. Hasonló az érdeklődési körünk,igy ha az egyikünk rendel valamit (manga, könyv, bármi), akkor megkérdezzük egymást,nektek kell e? Egyikünk megrendeli,mikor ki, utána vagy elutaljuk az összeget,vagy ha legkozelebb talalkozunk személyesen akkor kpban kifizetjük. Más városokban élünk,igy általában havi 1x találkozunk szüleinknèl szemèlyesen. Illetve volt olyan korábban, mikor még nem volt rendszeres keresetük,mert tanultak és alkalmi munkáik voltak iskola szunetekben,hogy megelőlegeztem nekik valamit,de soha nem volt olyan,hogy ne akarták volna vissza fizetni. Persze volt olyan,hogy mondtam hogy hagyják,ajándék. De ha úgy egyeztünk meg,hogy fizetős,mindig vissza fizették. Nálunk valahogy sose volt alap,hogy ne fizessük vissza a masiknak. Mindenki pénzből él. Ők is, én is. És igy mindhármunk szerint tisztáb,mint azt fejben tartani,hogy "múltkor ő rendelt ennyi értékben,most en rendelek ennyi értékben,stb."

Olyan is szokott lenni,hogy az idősebb öcsém olyan helyen lakik,ahol lehet nagy tételben vasarolni jóval olcsóbban mint a boltban. Ha nem romlando a termék,akkor megveszi nekünk is,amit kérünk. És mikor talalkozunk,akkor hozza és rendezzük a pénzt is. Nagyon jo a kapcsolatunk,napi szinten beszélünk, imádom mindkét öcsémet. De sose volt alap nekem,hogy majd akkor ő bevasarol nekem tudom is én 50ezer ertékben es azt ne fizessem ki.

A szüleink,ha kernének,nekik is adnék kölcsön, bár ők nem szoktak kerni.

Anyósoméknak pedig nem adok. Többször is kért kisebb összegeket,de sosem adta meg. Mindig azzal jön,hogy költött ránk eleget,mikor 2 hónapig nala laktunk férjemmel. Erről csak annyit,hogy külön kasszán voltunk,magunknak vettünk mindent és a rezsit is egy az egyben mi fizettük,mert anyosom nem dolgozott. Vagyis mi egy forintjába nem kerültünk. Azota kisebb osszegekben kért kb összesen 50ezret. Legyen vele boldog,de tobbet nem kap. És nem azért nem dolgozik,mert nem tud,hanem mert nem akar. Fizikailag,szellemileg teljesen ép,csak fárasztó a munka....

Munkatársamnak adtam kölcsön, mindketten kint dolgoztunk, neki saját lakása is van.

Nem volt olyan nagy összeg, 100 valamennyi euró, nem gondoltam volna, hogy nem adja vissza, egy idő után már meg sem nézte mikor küldtem neki, hogy nem jött meg a pénz.

Utána láttam, hogy az új tetkó ott virít rajta face -n.

Na mondom ekkora szarrágót, akkor legyen boldog én ennyi pénzért nem futok más után, majd az élet visszaadja neki.

Osztrák meló, saját lakás, fasza autó, és akkor meg nem adott kölcsönből tetováltat... Annyira szánalmas volt meg szekunder szégyen, hogy hagytam is inkább.