Halálközeli élmény után megváltozik az ember?

Igaz, nem a klasszikus halálközeli élmény, de tavaly, amikor COVIDos voltam, kórházba kerültem, ahol közölték velem, hogy nem valószínű, hogy onnan kijutok.

Aztán persze teljesen felépültem (és utóéag kiderült, csak rossz napja volt a doktornőnek, igazából távolról sem voltam olyan rossz állapotban), és igen, van, amiben változtam. Nem kell drámai dolgokra gondolni, de merészebb lettem, leginkább azért, mert ki tudja, lesz-e rá alkalmam még. No, itt sem kell arra gondolni, hogy hirtelen ejtőernyőzni, meg bungee jumpingolni kezdtem, de pl. az eddigi posványos magánéletemet megpróbáltam rendberakni, belementem olyan találkozóba, amitől eddig tartottam (és rohadt jól tettem, azóta összejöttünk, és imádjuk egymást), a munkában is jobban kiállok magamért, és úgy összességében kevesebbet aggódok azon, hogy "jaj, mások mit gondolnak", meg hogy "mi lesz, ha netán mégsem sikerül valami".