Mit tegyek túlterhelt élet miatt okozta depresszió ellen? Örökké egyefyl voltam mindennel,párkapcsolatban se volt jobb és 35 évesen besokalltam.

Utoljára kb. 12 éve voltam boldogabb,mint most.

Nemrég költöztem el kisváros melletti faluból normális helyre. Volt párkapcsolatom, ami igazából a másik fél erőltetése volt, mert már untam az egészet. Dolgozni, inni meg szívni. Ez volt az élete. Vele több teher volt minden,mint most egyedül, de besokalltam. Hiányzik a segítség,amit nem kaptam a hétköznapi dolgokban. Ő akart macskát, de nálam vannak, csak az is kötöttség. Főleg, hogy lakásban élünk. Dolgozni járok, 4x edzek, 3x itthonról 1 órát tanulok, almolok,kutyát viszem ki. Szabadnapon most is ügyet intéztem, holnap is azt kell, mert lejárt a személyim és külföldön élek. Nem is vettem észre,meer hónapok óta a költözés miatti dolgokkal voltam elfoglalva.

Hiányzik,hogy munka után, mint húgomnak, a barátja kiviszi a kutyát,mire hazaér aztán le tud feküdni aludni, nem kell délutános műszak után éjfélkor ágyba kerülnie. Vagy az,hogy a macskák letépték a függönyt, én meg az ablakkeretbe nem tudom,milyen fejjel kell fúrni. Vettem egyet,de időm nincs erre. Holnap se lesz. Addig nincs függöny. Talán szombaton fáradtan munka után. Költözés miatt begyulladt úgy a kezem,hogy 2 hónapja fáj. Másnak azért van segítsége cipelni,festeni, nem egyedül csinál mindent. Volt barátom segített annyit,hogy befúrt a téglafalba 4 lyukat és elfáradt. Beszólt, hogy a másik kettőt nem lehet máskor? Az 1 hét múlva lett volna. Mások egy egész konyhát raktak össze egy nap alatt és festettek, fúrtak, vele hetekig tartott volna az ilyesmi. Ez nem segítség, mert én csinálom, ő meg feltart hogy iszik, f.sik (alkoholizmus miatt), tekert egy cigit, aztan csak tiprodik 5 perc munka után. Nem is vagyok vele együtt. De nagyon fárasztó az élet ennyi idősen, mindent egyedül csinálva.

Hiányzik az is,hogy menjek valahova valakivel,de nem ismerek itt még úgy senkit. Ne csak a kutyával járjam a napi 3 sétát. Nélküle, valahova menni ami nem a bolt vagy edzés. Egyedül az edzés,ami hobbim, amit szeretek, minden mást már kötelezettségnek tartok.

Nincs lehetőség szülőkhez menni, se olyan helyre,ahol nem albérletben lakom. Így még a saját lakás vásárlása se könnyű. Egyedül. Gyerekem már nem lehet, de az se volt életcél, főleg nem ilyen élet mellett.

Mit tegyek, hogy optimistább legyek?