Csak én vagyok ekkora szerencsétlen?

Mivel nem szeretnék untatni senki,elsorolom mi a bánatom:

-Elejinte az volt a bajom,hogy mndig utáltam iskolába járni,mert közösség miatt is meg minden,és ez átlanánosban alakult ki,és ahova most járok iskola,ott is gyűlölök,rühelek járni,mert kolis vagyok ottan,és nem is szerettem volna ide járni mert a tanárok miatt is meg egész nem szimpatikus.

-Életcélajim kukában vannak,mert mivel minden ccuomat kidobálták szüleim,plusz egy szemét panelben lakunk egy ócska tróger városban

-Utálok élni mert mivel HA még megpróbálok csajozni,vagy esetleg próálok barátokat szerezni mindig van xy aki közénk álljon.

-Elment a életkedvem mindentől mert csak az van hogy mindenben én vagyok a húgy sz.. f.. ember,semmiben se találom a helyem,nincsen se barátom se semmi,és alapból különböző betegségeim vannak,szóval gyűlölök még bármit csinálni mert még jön az ilyen háborgó hülye veréb és rommá teszi amit csinálok (értsd a példát:tegyük fel van szekrényed ahova normálisan bepakoltál,széljel barmolják,vagy csinálsz rajzot már széttépik),tanárok is bömbölni tudnak mert nem tesztik a pofám..

Na és már nagyon elegem van mindenből nincs semmi örömöm a életben,mert hiába küzdök bármiért,hiába megyek ide oda intézni a saját dolgaimat,mindig a szerencsétlenkedés ér engemet..