Más sem találja a helyét a világban?

Az elmúlt pár évem, de talán az egész eddigi életem olyan, mintha értelmetlen lenne. A huszas éveim közepén járok és azt érzem, hogy nem vagyok elégedett. A középiskola után pénzt akartam keresni, hogy kiszakadhassak a környezetemből, de már gimibe is távolra jártam, mert nem éreztem jól magam a szülővárosomban. Az eddigi munkáim, beleértve a mostanit is csak arra szolgáltak, hogy fenntartsam magam, de egyik sem elégíti ki a vágyaimat, nem szívesen csinálom - bár mindenhol szerettek, mert a maximumot nyújtom akkor is, ha nem épp álmaim melója, hiszen onnan kapom a szükséges betevőt és azt szeretném, hogy meg akarjanak tartani. A legutóbbi kapcsolatom a szociális életem is teljesen leamortizálta, konkrétan nem ismerek magamra, hogy az egyik - vagy egyetlen - szórakozásom az, hogy otthon töltöm a szabadnapjaim, kitakarítok, főzök és a telefont nyomkodva, vagy a tévét nézve várom, hogy megkezdődjön az újabb hét. Kiköltöztem külföldre, ahol a nyelvet próbálom elsajátítani, de a magányosság érzete arra ösztönöz, hogy költözzek haza, miközben azon agyalok, hogyan fektessek több energiát a tanulásba, hogy el tudjak menni itt egy egyetemre, ahol kitanulhatnék valami szaktudást és később olyasmiben helyezkedhetnék el, amit élvezek is. Ezzel egyetemben kínoz a gondolat, hogy mi is lenne az, amit szívesen csinálnék… Nincs motivációm, nincs otthon-érzetem sehol, legfőkébb boldog nem vagyok, holott nincs igazi okom búslakodni.

Más is küszködik a mindennapjaival? Mi visz titeket előre, mi az, ami értelmet ad annak, hogy reggelente felkeljetek?