Sosem lesz normális életem?

Igen. Ebből a jelenlegi, elméd által kreált kalitkából kell kilépned, és meglátod, kinyílik a világ, a jó lehetőségek.

Zavard le az egyetemet, vállalj munkát, ez majd meghozza az önbecsülésed és jó irányba kezd el haladni az életed. Ha önmagaddal kibékülsz, a szerelem is rádtalál.

Szerintem még javíthatsz sokat a helyzeteden. Még szerezhetsz diplomát ha akarsz, ha mást akarsz tanulni akkor azt is, párkapcsolatod is lehet még, főleg ha ismerkedsz ahol tudsz és amúgy is fiatal vagy. Megtakarításod is lehet. Semmi nincs veszve. Tanulhatsz levelezőn munka mellett vagy fordítva tanulás mellett részmunkaidős munkát.

Ezen kívül javaslom, hogy azt is vedd észre aminek örülni tudnál. Mondjuk azt, hogy egészséges vagy és nincsenek betegségeid, feltéve ha ez így van, mert az már fél siker. Gondolj bele, hogy valaki sok műtéten esik át, valaki rákos beteg ilyen fiatalon, egy másik mozgáskorlátozott. Az ilyen helyzetekben azért nekik nehezebb dolguk van még akkor is ha nagy kitartással sok mindent elérhetnek. Neked legalább ezzel nem kell megküzdeni. Plusz: ha jó a kapcsolatod a szüleiddel, akkor örülj, hogy vannak neked. Nekem édesapám már nincs, pedig veled egyidős vagyok. Valahogy próbáld meglátni a jót is az életedben. Olyan dolgokat amik természetesnek tűnnek de értékelendők. Ezzel nem megbántani akartalak, félre ne értsd.

Barátokat meg szerezhetsz munkahelyen vagy suliban is, egyetemen, tanfolyamokon de ha kialakulna valami konkrét érdeklődésed akkor az is segítene. Egy példa: ha eljárnál edzőterembe vagy úszni minden héten akkor ha téged érdekes a sport és szereted akkor lehet összebarátkozol olyanokkal akiket szintén érdekel.

Na igen, szép példája vagy annak, hogy hogyan tilos gyermeket nevelni.

Az állandó otthoni rettegés erősen visszavetette a szociális képességeidet, a már beteges szintű tanuláskényszer pedig oda vezetett, hogy a legfontosabb dolgot nem tudjtad elsajátítani: az erőforrásaid menedzselését. Ez egyébként a napestig tanuló, hitleri szülőkkel rendelkező gyermekek kb. 95%-ánál így van. Az iskolás évek arról is szólnának, hogy az ember kiismerje saját képességeit, és megtanulja a rendelkezésre álló idejét optimálisan beosztani. Ha ez nem megy, akkor később az ember el lesz veszve. Ha pedig csak úgy megy jó eredményt elérni, hogy reggeltől estig tanulsz, akkor az úgy elért eredmény nem reális. Mi lesz majd a munkahelyen, vagy az egyetemen?

Az "elit gimnáziumokról" meg inkább ne beszéljünk.

De nincs még minden veszve. Nem vagy még vénember. Valószínűleg soha nem leszel egy szociális atombomba, de ettől még élheted a saját életedet. Próbáld meg megtalálni, hogy hogyan érzed jól magad. És persze amint lehet, költözz el a toxikus szüleidtől! Elég kárt okoztak már neked.