Könnyűnek vagy nehéznek élitek meg az életet saját sorsotok alapján?

Alapvetően becsaptam magam (illetve becsapott az oktatási rendszer, a felnőttek, a tájékozatlanság stb)

21 éve érettségiztem és akkor még nagyon embertelennek gondoltam az életet. Azóta 30-40 éves koromra rájöttem, hogy sokkal több lehetőségem is lett volna, ha tájékozottabb vagyok.

Nem voltam gyáva, csak tájékozatlan. Ezért irigylem a mai ifjúságot. Tálcán hever előttük az élet. Adott egy-egy érdeklődési kör, és ma már elég megnézni egy Mesterember, vagy bármi más bemutatófilmet, máris kedvük szottyanhat jobban megnézni, esetleg kipróbálni az adott szakmákat. Viszont 20+ éve egyáltalán "jó helyre" kellett születni az ember fiának.

Nem tudom, ennél hogy lehetne könnyebb.

Bármit akarok, sokkal többször jobbat kapok, sokkal többször gyorsabban, mint kértem, miközben sokkal többször annyi mindenből kapok nagyon sokat, mint amiket figyelek, látok.

Szóval...

Ja...

Emellett még minden rettenetesen egyszerű, és könnyű, és egyértelmű. Semmi se jár nehézséggel, sőt minden egy hatalmas móka..., amikor a legrosszabb..., általában egy hatalmas csoda, élvezet, és amikor jó..., hát az igazán mennyei.

Nagyjából 18 éves koromig azt mondanám, hogy könnyű életem volt, természetesen voltak hullámvölgyek, megpróbáltatások, de még így is ebbe a kategóriába sorolnám.

Utána viszont hirtelen átbillent a nehézbe, szinte 0 átmenettel. Sok, negatívan meghatározó dolog történt relatívan kicsi időszak keretében, majd éveken keresztül halmozódtak, az élet több pontjáról. Most, 21 évesen, mondanám azt, hogy kezd az életem visszaaraszolni a könnyű és nehéz határára.