Könnyűnek vagy nehéznek élitek meg az életet saját sorsotok alapján?

" nehéz " az életem mert nem a legjobb a családom (alkoholizmus, börtön stb)

Mert nehezen éltünk meg

Sok volt a családban az egészségügyi baj

Nagyon sokat kellett dolgoznia anyumnak ami miatt Én nem kaptam szigort így elkallódtam

Lógtam, nem fejeztem be a sulit ,drogoztam, ittam, volt erőszak stb

Sosem tehettük meg , hogy elmenjünk nyaralni vagy étterembe stb

De szerencsés vagyok mert optimista ember vagyok

Szoros kapcsolatom van az anyámmal

Mindig jóra fordultak végül a dolgok

Mindig mellém allt a szerencse

Tanulmányok nélkül is Mindig a lehető legjobb munkát sikerült megszereznem

Amilyen nehezen indult az életem/ életünk

20 eves korom után úgy kezdett el felfelé ívelni

Anyám külföldre tudott költözni

Én sikeres lettem a munkámban és azóta van saját családom ami egyelőre nagyon álomszerűen működik

Remélem így marad

Mindig minden rosszból jól jöttem ki a végén

Mindig tudtam optimista maradni

, a legnagyobb bajban is

Én is a fele-felére mentem.

A gyerekkoromhoz képest jobb életem van.

Anyámat elhagyta apám egy fiatal krvaert és lemondott rólunk.

Nehez volt 1 keresetből, úgy hogy sajat lakasunk nem volt sosem.

Az én anyám egész életfelfogása szerintem nem normális. Aminek a levét a gyerekei itták meg. Dolgozott még amig tiz evesek nem lettünk kb.... aztán

Tartozásai miatt inkább nem dolgozott, mert javát levonták volna a béréből es csak kb 25 ezer maradt volna. Meg hat a családi, de ugye ez igy osszesen nem sok.

Szoval csak a családiból éltünk, nagyszüleink segítettek valamennyit de a nyugdij sem több százezer ugyebár.... Anyam a letezo osszes rokontol kert kolcson amit kb sosem adott meg, es gyakran hazudta azt hogy dolgozni megy, van munkam holott sehol semmi. Vártuk mikor kap fizetést, de sosem. Ez ment vagy 7 evigm

Volt hogy csak 1 zoknim volt és azt mondtam kézzel minden nap. Nadrágom is altalaban csak 1 volt, pólóm 2-3 db. Cipőm is csak egy gagyi kinai, ami 2 honap alatt teljesen tonkrement. Nagyon szerettem volna diákmunkát de nem volt a városomban. Egyszer sikerult kifognom, de azt a pénzt egy az egyben elvette tőlem az anyám.

Most mar van ferjem, gyerekem, en nem tudnam ezt az eletfelfogast folytatni amit az én anyam. En a sarokra is kiállnék, inkabb mint hogy ehen haljon a gyerekem. ( Értsétek úgy, hogy nekem midnegy miylen munka, csak legyen mit ennünk)

En es a tesom is volt hogy osztalytarstol kertunk kajat, vagy csak vajas kenyeret tudtunk vinni.

Anyam ebben a 7 evben pedig vagy aludt egész nap, vagy pasizott. Nem is akart dolgozni. Alherletbol alberletbe koltoztunk kb 2 havonta, mert a tulaj nem latott penzt. Aztan rokonnal nyomorogtunk, termeszetesen ott is "ingyen"

Ugyhogy most nem panaszkodom, jo ami van. Van lakashitel, de nagyon fontos hogy legyen otthonunk. En nem szeretnem ha vandorolnunk kellene lakasbol lakasba.

*kezzel MOSTAM

Elirtam, javitom.

Attól függ. El tudnám mesélni tíz mondatban úgy hogy mindenki sajnáljon, de úgy is hogy azt mondják milyen könnyű volt nekem, szinte már burokban éltem.

Mintha minden negatív dologra jutna egy ugyanolyan súlyú pozitív. Például gyerekkoromban meghalt anyukám rákban. Cserébe egy átlagosnál is sokkal jobb, szorosabb testvéri kapcsolatom van az öcsémmel. Elég csöves házban lakunk, egy szobába mindenki, mégis autóval, motorral, e-rollerrel járok, és nem volt gazdagság, de a tárgyi dolgokat mindig megkaptam (laptop, ruhák, stb). Apám egy érzelmi analfabéta aki rengeteg rosszat okozott nekem, ugyanakkor egy jó ember akitől sajnos csak ennyi tellett, és a maga módján mindig ki tudta mutatni hogy szeret, ha valamit egyedül nem tudtam megoldani, egyből segített.

Rengeteg hasonló példát tudnék mondani, lényeg hogy még én magam is gondolkozom ezen hogy milyen életem is van (volt, már azért alakítom ki a sajátomat) valójában, próbálok reálisan látni és mindent a helyére tenni.