Miért nem veszem észre hogy mekkora jólét van ebben az országban?

Ha fordítva alakult volna a választások eredménye (a főváros sárga, a vidék ellenzéki), még azt logikusnak gondolnám. Azért bármennyire is drága az élet, a városban úgy tűnik, jobban élünk. Ki vannak járva az utak, de nem földút. Sok az öreg, korszerűsítés nélkül maradt panel, de legalább nem omladozó vályog.

Én 15 éve Budapesten élek és úgy érzem, nehezebb boldogulni azonos pénzből, mint mondjuk 5 éve. Nézegettem lakásokat, 5 év leforgása alatt duplázódtak az árak majdnem...

És én is vidékről származom, anyukám baranyai, apukám somogyi, le szoktam járni és egyszerűen nem értem az embereket ott. Bemegyek egy kisboltba és szánalmas a kínálat, az ára, mint a budapestinek, le van rohasztva az egész infrastruktúra, a mentő 40 perc alatt ért ki a szomszédba. Ha ott dolgoznék, a bérem fele lenne a budapestinek és lehet, hogy 20 millióért ott palotát kapok, de valahogy mégis sokkal csóróbb, lepusztultabb a vidék. Egy összetákolt saras sufni jut eszembe a falvakról, amiken át szoktam haladni. Egy falura jut 4-5 jobb ház, a többi egy ócska rom még a főútvonalon is. Borzasztó, milyen egy csóró putris világ van ott, tele cigányokkal és nyugdíj mellett alkalmi munkákat fosért-húgyért vállalókkal, akiknek tűzifát venni is fejtörést okoz, pedig az olcsó.

Egyértelműen nincs jólét, sokkal szarabb minden és sokkal jobban látszik, mint ahogy a fővárosban.

Csak más a kommunikáció, más (kevesebb) csatornákon keresztül áramlik az információ. És valamiért annak hisznek... Konkrétan a legtöbb falubeli öregünk úgy vélekedik a dologról, hogy "nehéz-nehéz, de az élet ilyen". Nem. Az élet nem ilyen.