Csak én vagyok ilyen szerencsétlen vagy ez normális?

Nem vagyok kifejezetten hülye, de egyszerűen egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam és ez így megy már hónapok óta. Egyszerűen a mai világban van egy ideál, egy kép az ideális fiatalról és én ennek nem felelek meg.

A saját családomhoz képest is egyszerűen értéktelennek érzem magam. Úgy érzem, hogy hozzájuk képest hülye vagyok. Egyik unokatesóm népegészségügyit és mérnökit végzett és tök jó fizetésért dolgozik, egy másik unokatestvérem egy nagy cégnél dolgozik, a szüleim is diplomás emberek, anyukám tanár, apukám meg orvos. Igaz, hogy van egy unokatesóm akinek ugyanúgy átlagos élete van vagy még az enyémnél is átlagosabb, de én egy szerencsétlen senkinek érzem magam másokhoz képest.

PhD-s vagyok az egyik jó egyetemen, bár nem egy nagyon népszerű szakon és mégis egy nagy nullának érzem magam.

Valamilyen szinten egyébként gondolkodok rajta, hogy milyen plusz végzettséget szerezzek vagy milyen állást vállaljak tehát nem akarok a PhD-s buborékomba bezárva lenni, de közben meg elszomorít, hogy egy nagy szarnak érzem magam.

Mások nem néznek le engem, de engem mégis nagyon tud nyomasztani, hogy én másokhoz képest milyen vagyok és nem tartom magam elég jó képességűnek. Az is elszomorít, hogy mások tudják már 25 éves korukban, hogy hol akarnak dolgozni és melyik munka áll hozzájuk legközelebb, én meg nem. Nekem vannak elképzeléseim, de nem tudom olyan biztosan mint mások. Mások sokkal rövidebb úton jutnak el a céljaikig.

Ma már tényleg az van, amit én írok, hogy az ország tele van jó képességű, jól kereső, boldog, jó párkapcsolatban élő fiatalokkal?

Én gondolkodok rosszul, amiért ennyire értéktelennek tartom magam, vagy mivel boldog, sikeres, okos emberekkel vagyok körbevéve, ezért ez természetes, hogy így hat rám?

Azt könnyű mondani, hogy ne hasonlítsam magam másokhoz. Akaratlanul is ezt csinálom. Ha olyan emberek vannak a családban meg ismerősök között, akik nálam is, akkor sokkal feltűnőbb ha én valamit nem tudok, ha valami nem megy, nem sikerül mint amikor valaki a családban elsőként szerez diplomát és a család mélyszegénységben él.