Mást is elkeserít mikor azt hallja hogy "jobban szeretem az embereket mint az állatokat"???

Engem az irritál, hogy komolyan össze kell mérni két teljesen más lényt és az általuk adta lehetőségeket.

Én egyaránt szeretek bizonyos embereket és bizonyos állatokat is. Mindegyiket máshogy. Nem tudom még a párom sem ugyanúgy szeretni, mint édesanyám, de még a kiskutyáimat is máshogy szeretem egymáshoz képest és az emberekhez képest is. Holott mindegyiküket imádom...

Nem szeretem, mikor emberek azt zengik, hogy mennyire idegenkednek más emberektől és mennyire nem szeretik őket. Nekem igenis rosszul esik, mert szeretnék barátokat, szeretnék szeretni és nagyon rosszul esik, hogy mindig én vagyok az, aki izgatott valakivel szemben és akit érdekel a másik. :(

Nem jó nem szeretni az embereket. Lehet őket szeretni ugyanúgy, mint az állatokat. Az egyén dönt, nem a faj.

Amikor ilyen agymenéseket olvasok, meg olyat, hogy "ma már mindenkinek csak saját maga számít", akkor ilyen kis méregzsákokat látok magam előtt, akik maguknak akarnák a mások figyelmét, és hisztiznek, hogy nem kapják meg.

Ha anyád mondta neked, hogy inkább kutyája lenne, mint gyereke, azt totál megértem, ha fáj. De ha az zavar, hogy random noname ember egy hörcsögöt választana helyetted - na az már érdekes.

Nem keserít el. Van férjem, vannak barátaim, szeretem a szüleimet/testvéremet. Az állataink szintén családtagok és ha választanom kell a kutyám és egy random idegen között, nyilván a kutyámat fogom választani, mert őt szeretem.

De áruld már el nekem, hogy mit kéne szeretnem egy vadidegen emberen?

Én inkább a hozzád hasonló álszenteket nem bírom, aki a neten nagyon emberbarát, aztán a való életben meg a földön fekvőbe is belerúg.