Van Európában valahol olyan ország, ahol írásos, tanúk előtti beleegyezés elég ahhoz hogy az ember kaphasson eutanáziát?

Egyetlen orvos se fog soha az életben ilyen szakvelem3nyt kiallitani neked.

Amúgy meg igazad van, elbagatelizalunk mindent. Végül is egyetlen egyedülálló anya se nevel gyereket, mind öngyilkos lett. Senki nem vált el soha. Egyetlen bántalmazott gyerekből se lett felnőtt. Igazad van

Ez szerintem is iszonyat nagy önzőség a részedről. Mondom ezt úgy, hogy nekem is visszatérő öngyilkossági gondolataim vannak, de azért nem vagyok olyan piszkosul önző, hogy a szüleimmel végignézessem a halálomat, és elvárjam, hogy még jópofát is vágjanak hozzá. Megvárom, ameddig meghalnak, akkor majd talán, ha akkor is totál reménytelen a helyzet, és mindent megpróbáltam, de semmi nem jött össze.

De vajon mindent megtettél? Szerintem nagyon nem, és még nagyon fiatal vagy.

Amúgy neked több betegséged is van: pánikbetegség, depresszió, függőség (ha más nem, személyfüggőség)...

Tudod, ott cseszed el, hogy mástól várod a boldogságot, és nem szereted magad. Aki nem szereti magát, az mást se tud, csak hiszi, és kihasználni. Pl. tartani, hogy szeressék, és ha ezt érzi, akkor rácuppan, ahogy egy vámpír az áldozatra. Ez egy idő után elég terhes a másik félnek, így borítékolható volt a szakítás, te meg romokba estél.

Esetleg magaddal kéne valamit kezdeni, legalábbis megpróbálni, mert amit eddig tettél, az lepkefing se volt csak önsajnálat. Őszintén, miért kell neked más, hogy más is csak sajnálgasson? Elárulom, a sajnálat csak a szerencsétlenségtudatot erősíti, magyarán lehúz.

Talán valami pozitív tevékenységre kéne fókuszálni. Fejleszd magad, keresd a kihívásokat, erősítsd magad, akkor nő az önbecsülésed, és a kitartásod, és akkor leszel vonzóbb, akkor fognak tisztelni. Egy nyavalygó kiskuki tényleg nem kell a kutyának se, max. ha ő is totál mentálisan sérült, de akkor a boldogulási esélyetek mínusz lesz, mert egymást húzzátok le. Mint amikor van két alkeszos, ha véletlenül az egyik le is akarna szokni, a másik kísértésbe ejti, visszahúzza, hogy ne legyen egyedül.

Olvasd el a Szorongás feloldása c. könyvet, abban vannak gyakorlati tanácsok, és segíthet.

És keress célokat... Ha semmit nem csinálsz, semmit nem várhatsz, és ha semmit nem várhatsz, ne csodálkozz, hogy egyre reménytelenebb lesz az életed, és leépülsz a semmibe. Ne mástól várd a megoldást, persze az kényelmesebb, elhiszem.

Hú, bakker, eddig még nem olvastam el a másik kérdésed, de ez így még durvább. Azt hinné az ember, ahogy itt írsz, hogy egy tartós, kölcsönös kapcsolat volt köztetek, de semmi, csak egy jó beszélgetés meg egy ölelés egyetlen alkalommal.

Te láttál az egészbe valamit, amit ő nem akart. Ő egy jót beszélgetett, megölelt, mert közvetlen, talán nem is téged ölelt meg egyedül, hanem másokat is...

Ő érthetően megmondta, hogy nem akar tőled semmit, egyenes volt. Te sumákoltál itt is, mert te bizony többet akartál, de átlátott rajtad, és nem ment bele a dologba szerencséjére, és a te szerencsédre is, mert ha később hagy el, akkor még inkább padlót fogsz.

Ez csak egy illúzió volt a részedről, azt elveszíteni nem kár.

És tök jó, hogy következetesen nem válaszol a lány, mert ha tenné, akkor te elhinnéd, hogy van esélyed, de ő nem akar hitegetni.

Nem kell hibáztatni magad, nem csináltál vele semmi rosszat, csak egy olyan ajtón kopogtattál, ami ugyan szép, de be van zárva.

Nem kell ott nyüszíteni tovább, hanem vándorolni kell.

Sportolj, mentálisan is fejleszd magad... van mit tenni, időd is van, tegyél valami hasznosat, értékeset.

És ha már mondták Ukrajnát, bizony jót is lehet ott tenni, nem csak gyilkolni. Lehet önkénteskedni, építeni, aknát keresni. Sok életet menthetnél meg vele, és még hős is lennél.