Van Európában valahol olyan ország, ahol írásos, tanúk előtti beleegyezés elég ahhoz hogy az ember kaphasson eutanáziát?
Nézegettem a svájci Dignitas weboldalát (a Mielőtt megismertelek című filmből volt ismerős a neve), de amennyire ki tudom venni, ők csak megalapozott szakorvosi vélemény mellett hajlandóak végrehajtani ilyesmit, amúgy csak semmire nem való demagóg tanácsadást kaphat az ember. Én meg járok ugyan pszichiáterhez pánikbetegség miatt, de amúgy más orvosi bajom nincs, beszámítható vagyok és normális, így egészen biztosan nem kapnék papírt arról hogy végstádiumú, menthetetlen beteg vagyok és szükséges lenne ilyesmi.
Nekem viszont végleg elegem lett ebből az életből, a szenvedésből, a fájdalomból, a gyászból, abból hogy soha nem lehetek boldog, mert a sors mindig kihúzza alólam a szőnyeget, íme a legutóbbi eset, ezt a kérdést én írtam ki: https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__1167..
Elegem van. Mindenből és mindenkiből. Közel 26 év megtanított arra hogy én jót már nem várhatok az élettől. Szüleimen kívül senkim nincs. Menni szeretnék. Az útiköltségre és magára a dologra lenne elég pénzem, de nem tudom hol van olyan hely ahol van esélyem rá hogy végre is hajtsák...
9
Jujj baszki, ha 3 év múlva ezt vissza olvasod, sírni fogsz a röhögéstől. Tudod mit? Elmentem könyvjelzőnek és 3 év múlva vissza jövök megkérdezni mizu. El ne tűnj. :D
Nekem 4x törték össze a szívemet. Életem minden nagy szerelme, a nagy Ő volt. :D
Mire megtaláltam a férjemet. De ha ő elhagyna holnap, akkor is tovább kéne lépnem egyszer, mert még csak 35 vagyok. Nem élnék nélküle se örökké egyedül őt siratva. Ez így most xarul hangzik, nyilván remélem (és tudom), hogy nem fog ilyen történni, de ha megtörténne én is összeomlanék. Csak fel is épülnék. Lehet évek alatt, de találnék új szerelmet.
Mert ilyen az élet.
Elolvastam mindkét regényt, azt hittem 14 éves vagy. Abban a korban szoktak ennyire tragédiaként megélni apró szarságokat, amikor még az ember (jó esetben) nem tudja mi az a halál, munkahelyi stessz, számlák, hitelek stb.
Felnőttként azért ez már egy kicsit gáz. Amúgy te nem pánikbeteg vagy.
Jól van, látom mindenkiben túlteng az empátia, a megértés, de jó hogy ennyire nincs semmi gondotok az életben hogy egy fejfájással egyenértékű problémának fogjátok fel hogy elvesztettem az életem értelmét és vele együtt az élni akarásom.
Nem, nem az első szerelmem volt. Nem is az első csalódásom. Csak annyi volt a különbség, hogy a többi főleg egyoldalú volt és sokszor nem is jutottam el addig hogy élőben, személyesen jól érezzem magam kettesben azzal akivel szeretném. Itt ez most egész más volt, és hosszú idő után vele boldog voltam, a mosolyától, az ölelésétől, a szeretettől ami a szemeiben csillogott.
A sors elvette ezt tőlem, én pedig nem fogok évtizedekig szenvedni csak azért mert egyesek mindent elbagatellizálnak.
Megpróbálom lefizetni a dokimat hogy állítson ki szakvéleményt hogy menthetetlen mentális beteg vagyok. Hátha akkor segít az a svájci cég vagy micsoda. Ha meg nem akkor majd keresünk más megoldást. Én anélkül a lány nélkül nem akarok élni. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!