Volt már veletek olyan,hogy nem akartatok élni tovább?

Én most ezt érzem jelenleg.

Egy csődnek tartom az életemet anyagilag és mindenhogyan. Nem érzem magam sem szépnek sem okosnak sem erre a világra valónak.

A napjaim nagyon monotonnak tűnnek és semmi nem okoz örömet. Állandó stresszben és szorongásban élek és nem értem miért kellene így tovább szenvednem. Mármint kinek tartozom ezzel,hogy értemetlenül szenvedek így ebben az állapotban?

Jártam pszichológushoz de nem használ semmit ami vagy az jelenti,hogy nem valami jó a pszichológus vagy azt,hogy olyan mélyen vagyok ahonnan már ő sem tud segíteni kimászni.

Igazából egyszer úgyis mind meghalunk nem? Miért nem mindegy hogy ma vagy 70 év múlva?

Úgy érzem egy hajszál választ el attól,hogy megöljem magam és az a hajszál a félelem. Félek,hogy nem tudom milyen lesz a halál vagy mi lesz utána. Félek,hogy nagyon fog fájni vagy attól,hogy nem sikerül és megnyomorodottként még arra sem leszek képes,hogy a halállal kiszálljak az életből. Nagyon sokszor mikor szorongok akkor azzal nyugtatom magam,hogyha rosszabb lesz minden akkor ez a lehetőség mint menekülés megmarad és ettől nyugszom meg.

Szerintem senki nem látja/tudja ezeket rólam,hogy ilyen gondolataim vannak. Azt látják,hogy valami nincs rendben velem de azt nem hiszem hogy tudják milyen sötét gondolataim vannak. Félek is ezeket bárkinek elmondani mert szégyellem.

Ti éreztétek már így magatokat valaha?

25/L