Más is úgy érzi, mintha felgyorsult volna a mindennapi élet és a világ 2015-től kezdődően?

Hány éves vagy? minnél öregebb vagy annál jobban és gyorsabban telnek az évek én azt vettem észre. Nekem még mindig a 2000-es évek mintha tegnap lettek volna.

Amúgy rettentő gyorsan telik az idő, ez nem újkeletű dolog.

Én is pont ugyanígy vagyok ezzel.

Szerintem ez betudható annak is, hogy rengeteg dolog és változás eshetősége sajnos nem a mi kezünkbe van. Ugyanakkor az is úgymond lerombolta az akkori idők hangulatát, hogy túlságosan is a digitális világba vagyunk mélyedve, csomószor a valóság dolgai is inkább az online térben zajlanak, ami rendkívül ingerszegény. Emellett észre lehet venni azt is, hogy valahogy évről évre kevesebb jó jut az embereknek (úgy összességében). + A zeneiparban is megfigyelhető a jelenség, de még számos területen...

#2

Dettó...

2010 óta egy ilyen keszekusza egyveleg minden, sokkal jobban tudok emlékezni a régebbi dolgokra.

Mert a tömegkultúra olyan futószalagszerű lett, hogy keresve sem találni az értéket, emellett nincs történelem, sem vallás, az emberek magasabb cél nélkül élik az életüket magukra hagyva, abban bízva, hogy a fogyasztással, a szükségletek kielégítésével minden egyéb hiány kompenzálható. A közösségi média is szinte csak tömeges magányt, társas magányt hozott, a hagyományos (érték)közösségek szinte megszűntek, az egyén leértékelődött a végeláthatatlan folyamban, nincsenek többé illúziók, ezért bárki lecserélhető és helyettesíthető, ezzel a tudattal élni pedig nyomasztó és depresszív. Most már tényleg az az élménye az embernek, hogy ő van a (rossz) rendszerért, és nem a rendszer van érte, gyakorlatilag csak kiszolgálunk egy olyan struktúrát, ami még csak boldoggá sem tesz.

Ez a céltalan sodródás, ez az értékválság és bizonytalanság az, ami miatt a nagy képet nézve olyan egyformák a napok, nincs semmi, ami kibillenti a kerékvágást a megszokottból, és ha minden nap egyforma, akkor minden év egyforma. Ha lennének értelmes (kollektív) célok, valami magasabb rendű, amiért minden nap lehet akár valami kicsit tenni, akkor máris egy új keretet kapna az életünk, és hirtelen minden napnak értelme is lenne. A létfenntartás, legfeljebb az egyéni érdekek hajszolása (ami köré jelenleg az egész életünk épül) olyan alacsony szintű, többletérték nélküli folyamat, amibe csak beleszürkülni lehet, élvezni és magasabb szintre emelni viszont sohasem.

Minden egyre gyorsabb, egyre több az inger, egyre gyorsabban akarnak átélni mindent az emberek. Az inger egyre több helyről árad, egyre gyorsabban.

Van egyfajta olyan dolog is, hogy az ember minél idősebb lesz, annál gyorsabbnak érzi, éli meg az évek múlását.