Mit gondolsz magadban, ha látsz egy erősen elhízott embert?

Én csak annyit gondolok: "szegény"

Nagyon nagy erő kell, hogy beismerje az ember a bajt, és erőt vegyen magán hogy változtasson.

De ha ez megtörtént, rengeteg megalázáson és haszontalan (akár orvosi!) tanácson kell átverekednie magán, mire VALÓDI segítséget kap.

Ugyanis 2 hozzáállás van; "kövér disznó, állj fel a kanapéról és zabálj kevesebbet", vagy "fogadd el magad, a kutyák játszanak csontokkal".

Egy duci, kövér, akár súlyosan, vagy életveszélyesen elhízott embernek komplett pszicho- és mozgásterápián, valamint mentorált dietetikai útkövetésen kéne keresztülmennie, természetesen a már kialakult hormonális, mozgásszervi, esetleg pszichés betegségek rehabilitálásával.

Ehelyett mit kap SZAKEMBEREKTŐL?

Dietetika: csirkerizs, okostányér módszer, kalóriaszámolgatás, zsírszegény étkezés. Fenntartható, változatos, valóban egészséges étrend, és ennek szoros nyomonkövetése, szükség esetén korrigálása helyett.

Edzés: el se jut edzőhöz, 120 kilós nő elkezd futni (....), esetleg lemegy súlyokat simogatni a konditerembe. Ha szerencséje van, talál olyan mozgásformát amit szeret, mondjuk a futópadon vergődés helyett csoportos spinning/ tánc/ akármi, de gyógytornászhoz vagy valóban hozzáértő edzőhöz (= nem 3 hónapos képzésen szerezte a papírt) eszükbe se jut elmenni, pedig nagyon nem mindegy hogy egy inaktív életmódból hogy kell fokozatosan aktívat felépíteni.

Orvosok: a jobbik eset hogy kiír egy labort, de a "foggyále" tanácson meg egy marék gyógyszeren kívűl nem nagyon kapsz semmit. egyszer meg mertem kérdezni hog hogyan fogyjak le, válasz: "ha most 2 zsömlét eszel reggelire, ezután egyél egyet".

Hála égnek találtam egy orvost aki a minimálisan szükséges gyógyszereket írta fel, és mellette adott hasznos tanácsokat, olyan gyógytornászt aki segít olyan mozgásterhelést adni, hogy ne csesszem szét a testem, de fejlődjek is, és olyan dietetikust, aki nem a két kattintással elérhető "fitness magazin nőknek" rovat roppant elavult, káros diétás módszereit mondja vissza.

Szurkolok hogy te is kapj segítséget, és legyen erőd és támaszod ebben a helyzetben.

22N

Igazából semmit. Nem érdekelnek más emberek. Az utcán járva meg végképp nem fordítok figyelmet se kövér se sovány emberek külsejére.

Az ismerősöd meg no komment. Én se lennék boldog ha hirtelen rám kerülne 50 kiló túlsúly és tuti, hogy mindent megtennék, hogy leadjam és igen, gyűlölném a testem meg magamat, hogy hagytam magam így behízni. Na de ezt más orra alá dörgölni nettó bunkóság. Főleg ha tudja is, hogy az illető rajta van a változtatáson. A valóságban pont fordítva vagyok, fele annyi kiló vagyok mint te, ugyanehhez a magassághoz és random emberek jönnek oda közölni, hogy sovány vagyok. Na, ez ugyanakkora tahóság. Bírom, hogy bunkóság őszintén megmondani, ha valakinek nem tetszik pl. a haja de a kilókkal kapcsolatban idegenek is fel vannak hatalmazva a beszólogatásra?