Mit gondolsz magadban, ha látsz egy erősen elhízott embert?

Én sem értem, hogy az első minek írta le azt, amit a kérdés alapján a kérdező is tud. Nem bántásból, de ez elég bunkó és fontoskodó jellemre vall.

Nem nagyon szoktam semmit gondolni. Elég elhízott ország vagyunk, nem olyan különleges látvány egy elhízott ember. Max ha tényleg olyan kövér, hogy járni alig tud, meg nem fér el a buszon, akkor szoktam elgondolkodni, hogy vajon hogy jutott el idáig, meg neki ez így nem nagyon kényelmetlen-e. De aki tud biciklizni, az azért még nem ez a kategória.

Olyan ismerőssel, aki a fejbelövést említette, nem állnék szóba többet.

Engem hidegen hagynak a túlsúlyos emberek. Ahogy már előttem is leírták, megvan a saját problémám, nem nézegetem az utca emberét ítélkezés céljából, hanem a saját dolgaimmal foglalkozom. Aki pedig alapvetően rosszindulatú és mások bántása örömet okoz számára, annál a túlsúly csak egy tényező, ami miatt beléd köthet.

Ne foglalkozz másokkal. Ennél jobb tanácsot nem tudok adni.

Nincs bennem gúny, semmi ilyesmi, azt érzem, hogy hagyta tönkremenni a testét, és ez pazarlás, és kicsit szomorú...ha tényleg nagyon dúrva akkor megdöbbenés van bennem, ha meg csak simán nehezen visszafordítható elhízás, akkor szomorúság...hogy basszus ezt a felesleg feljövetelének negyedénél már látni lehetett, a felénél még 3 hónap alat tle lehett volna adni és talán még striák se lettek volna...de most ez tovább fog tartani, és nem csak a fogyás, a regenerálódás is, ettől függetlenüls szerintem megéri, de elszomorít az önszivatás, amit látok..

Én is nehezen konrtollálom a súlyom, eddig 6 kiló volt a legmesszebbi pont amit hagytam feljönni pluszba, és akkor már tényleg éreztem hogy nem oké, ez egy lejtő amin keményen elkezdtem gurulni...

Nem vagyok az az ítélkező tipus. Sokáig a másik végletet képviseltem (sovány) ezért tudom milyen bántó lehet egy akár ártatlannak tűnő de még is bantó megjegyzés.

Lehet nem valós, de nekem az az észrevételem, hogy egy vékony és kövér ember közül a több amolyan szóbeli atrocitást az előbbi kap. A ducibb egyből ráhuzzák, hogy betegség vagy genetika és ez ellen nincs mit tenni. Ahogy előttem is írták csak nagyon kevesen vannak tényleg így.

Na meg fogyni még mindig könnyebb szerintem ha nincs betegsége az illetőnek.

Az üres és a telített gyomor érzés között nagy a különbség. Az előbbi elviselhetőbb, mit tömegelésnél két óránként tömni magadba a kaját.

Eszembe jutott egy gyerek kori kis szösszenet: "én azért vagyok kövér mert nekem van mit enni, te pedig azért vagy sovány mert neked nincs mit" 😅 egyik lánytól megkapta alsó tagozatban. Ez is milyen, hülyeség már...