A helyemben ti folytatnátok az egyetemet?

5 éve kezdtem, amúgy 3 éves lenne, és még 2 év mester. Biztos kapnák vele munkát, hiányszakma, nem keresném magam piszkosul gazdagra, de elélnék vele, nekem elég lenne. Nincs gyerekem, sem kapcsolatom, nincs semmi olyan fontos ügy, ami úgy érzem fontosabb lenne. Sok minden utolért mostanság, ki kellett hagynom két évet mentális és anyagi okok miatt(mind a kétszer megkezdtem a tanévet).Már nagyon szégyellem magam a tanáraim előtt. Ez lett volna az utolsó évem alapképzésen, viszont az első félévemet végig betegeskedtem, vizsgákra már nem volt időm tanulni, ezért automatikusan buktam mindet. (nincs igazolásom róla, hogy beteg voltam, voltam már orvosnál evvel, tudom mi a bajom, de ha előjön max enyhíteni tudom, de mást nem). Rengeteg nehéz vizsgám van így és nagyon nem állok jól anyagilag sem, korrepetálásból és szociális ösztöndíjból éltem, viszont most az ösztöndíjat is buktam, fogalmam sincs miből vagy hogyan tudnám végigcsinálni és az erőm is a végét járja. Nagyon megvisel lelkileg ez a rengeteg kudarc, annyira, hogy néha öngyilkosságon gondolkodom. Fogalmam sincs mi lesz a jövőben érdemes-e egyáltalán kínlódni? Szorongok a mostani helyzet miatt is. A helyemben folytatnátok így? Tudom, hogy szeretném, amit csinálok, mióta megszülettem, erre vágyok, valahogy mégsem érzem az erőt magamban, de nem tudom elengedni sem. Szakembernél megpróbálkoztam, de csalódás volt. 25/N