Mindenki korlátok között èl? Hogyan dolgozzam fel, ha úgy érzem nem tudok szintet lépni az életemben már? Ezáltal nem érem el a sajat céljaimat.

Van aki beleszületik és luxusban él, de ők sem feltétlenül boldogok. Sőt nagyon sokan pont a saját sikertelenségeiket próbálják az egyre vadabb luxus dolgokkal feledni. Ferrariban sírni sem boldogabb dolog, mint egy olcsó Ladában. Csak amíg nem volt "szerencséd" kipróbálni, addig elképzelésed sincs erről.

Sajnállak érte, hogy szeretnék utazni, luxusban élni, drága autókat venni, de nem teheted. Nem azért sajnállak, mert nem teheted meg, hanem mert vágysz arra, amit nem tudsz elérni.

A valódi gazdagság az, ha nem vágysz többre annál, amit képes vagy elérni. Én nem is szeretnék luxusban élni, meg drága autókat. Utazni viszont szeretek és szoktam is, mert nekem fontos, ezért megteremtem, hogy azon a szinten megtehessem, ahogyan én szeretném és annál magasabb szintre nem is vágyom.

Szerintem a vágyaink és lehetőségeink összehangolása sokat tud segíteni. Persze óvatosan kell csinálni, mert ha túl alacsonyra teszed a mércét és nagyon kevéssel is beéred, akkor akár totál el is kényelmesedhetsz, hiszen nincs szükséged többre, minek hajts érte? Nem árt, ha a céljaink mindig egy kicsit távolabb vannak, mint amit még kényelmesen el tudunk érni, kelljen egy kicsit hajtani érte. De az elérhetetlen távolságra fölösleges vágyni.

Egyébként luxus autót egyszer-egyszer vezetni sokkal elérhetőbb, mint sokan hinnék. Az üresen parkoló autóért fizetni egy rakás pénzt meg szerintem nem csak luxus autónál hülyeség - ezért nincs semmilyen kocsim, pedig lehetne, csak nem akarok...