Nem tartjátok igazságtalannak az életet azért, mert egyesek vannak annyira szerencsések, hogy normális országba születnek, ahol nem lopja el az állam a keresete 40%-át, és évente többször tud kirándulni, magas színvonalon élni, stb?

"De még ha naívan azt mondanánk, hogy hurrá, 52. helyezés, akkor is felmerül a kérdés, hogy nézd meg, mennyi ember van az 1-51. helyezettek közt, és mennyivel jobb életük van."

És az 53-tól a 176-ig?

Ha hamisan csak azokhoz hasonlítgatod magad, akik valamiben jobb helyzetben vannak nálad, akkor mindig is egy hibás világképed lesz.

#24:

Márpedig a ti szemüveges Böszmétek mondta ki azt nyilvánosan papuskám, hogy "El lehet menni Magyarországról. Senkit nem kötelezünk arra, hogy itt éljen."

#28

Megnyugtatlak, bárhol találhatsz olcsó lakhatást, legfeljebb nehezebben és le kell mondanod pár dologról. Ugyanakkor áruld el, mi értelme a szitkozódásodnak? Mert láthatóan te várod el, hogy alád tegyenek mindent, de mivel ez nyilván nem így van, ezért bűnbakot keresel. Vagy teszel a saját sikeredért?

#29

Huszonhárom évesen lediplomáztam Budapesten, ekkor már három és fél éve önkénteskedtem különböző múzeumokban. Már gyerekkorom óta vágyam volt, hogy Olaszországban éljek és a diplomaszerzés alatt nézegettem munkalehetőségeket. Láttam egy múzeumi állást, aminek minden szempontból megfeleltem, így felkerestem őket. Több múzeumtól kaptam ajánlást az önkéntes munkám miatt, így egy Skype interjú után felajánlották az állást. Meglett a diplomám, utána egy hónappal kiköltöztem. Diákmunkából volt megtakarításom, így az első hónapban abból fizettem a szobámat, utána a múzeumi állásból. Mind angolul, mind olaszul felsőfokon jól beszéltem ekkor (utóbbit gimnáziumban kezdtem el, majd később magántanárral folytattam).

26/N

Nekünk is sokkal jobb lesz, ha az ilyen köpködők elmennek innen...

Szebb lesz az ország a fanyalgók nélkül. :)