Aki nulla egzisztenciális, szociális és anyagi háttérben nőtt fel, csodának számít ha egy szorongó, életképtelen felnőtté vállik?

Ez céltalan sebnyalogatás. Megoldást nem hoz,, célra nem vezet, nem konstruktív, elvonja a lényegről az energiát, figyelmet. Magyarul nem segít, holott bőven tudnál magadon segíteni, ha nem a múlton pörögnél.

Csak mondom, ha ezzel a gondolatvilággal folytatod, soha nem lesz még csak esélyed sem normális életet élni. Kár ezt ragozni.

"Csak azt nem értem, hogy egy 4-5 éves gyerek miről tehet? "

Ki írta, hogy 4-5 éves gyerek bármiről is tehet?? Én azt írtam, hogy felnőttkor után már mi magunk felelünk az életünkért. Onnantól túl kell lépni a rossz gyerekkorból, tovább kell lépni. Nem nyafogni, és keseregni, hogy mi volt gyerekkorban. Vagy ahogy előttem írta valaki Nem a céltalan sebnyalógatás legyen az élet. A múltat megváltoztatni nem lehet. De a jövődet te magad alakítod. Nem hiszem, hogy a mi életünk jobb volt mint a tied. Engem a saját nagybátyám erőszakolt meg anyám engedélyével. Amikor apámnak az alkooholista barátja pénzt ajánlott, hogy az akkor 6 éves húgomat ágyba vigye, a 15 éves nővérem, engem(14), és húgomat(6) megfogott, megszöktünk. Amikor a rendőrségen a rendőrök szerint megérdemeltem, hogy 13 évesen megerőszakoltak, akkor gondolhatod mennyire bíztunk a felnőttekben. Ideiglenesen intézetbe kerültünk, és csak azért nem választottak szét minket, mert nővérem öngyilkossággal fenyegetőzött. Mesélhetnék még. De felnőttként nem ezen rágodtunk. Úgy döntöttünk, hogy mi jobbak leszünk. Nem vagyok tökéletes, mai nap bizalmatlan vagyok mindenkivel szemben, rendőröket ma sem kedvelem, pedig ma már más világ van, ma már ők sem úgy állnak az erőszakhoz mint régen. De nem nyalogatom a sebeimet. Talán kezdhetnéd te is ezzel. Abba hagyod az önsajnálatot, és kezdesz valamit az életeddel. De ha jobb a sírás, akkor bizony életképtelen maradsz. Ez meg már a te hibád.

(1-es voltam)

Tudod, az a helyzet, hogy vannak a liberális széplelkek, meg vannak azok, akik két lábbal a földön járnak, és utóbbiak úgy gondolják, hogy egészen kevés számú kivételtől eltekintve mindenki maga felel a sorsáért, és az ő kezében van a kitörés lehetősége, még akkor is, ha gyerekkora mégoly viszontagságos is volt. Persze mindig könnyebb mást hibáztatni.

Látom, az anyagiak bosszantanak a legjobban. Most, például mi akadályoz meg abban, hogy kitanulj egy jó szakmát esti tagozaton 1 év alatt, és ne 130 ezerért gürizz egy gyárban, hanem mondjuk ennek többszöröséért végezz értelmes munkát?

(Közönség: el ne felejtsen senki a piros ikszre nyomni!)