Elítélitek az abortuszt ? Ha igen miért ? Ha nem miért nem ?

Védekezési "módszerként" nem tartom jónak, de még mindig jobb a gyereknek nem megszületni, mint olyan helyre, ahol me szeretik, rosszul bánnak vele és lelki roncsként kell eltöltenie az életét.

Egyébként meg mindenkinek magánügye, miért akarja vagy nem akarja meg tartani a terhességet, más nem lát bele az illetö életébe.

Helyzetfüggő. Általában nem ítélem el, nem is tehetném, hiszen nekem is volt. Viszont van olyan szituáció, ezzel pont találkoztam, amikor igencsak forgattam a szemem. Ehhez elnézést, de le kell írnom a sztorimat.

Védekezés mellett lettem terhes. Igen, elcsépelt és rá lehet vágni hogy ilyen nem létezik. Én is rávágtam addig, amíg ez nem történt meg velem. Tablettát szedtem az előírásoknak megfelelően. Bekaptam egy durva hányós-fosós vírust. A tájékoztató szerint jártam el, de mivel abban az időtartamban nem is találkoztunk a párommal, nem volt gond. Már elmúlt a vírus egy hete, mikor újra találkoztunk, én szedtem a tablettát rendesen, ahogy kellett. Azt gondoltam, már nincs szükség a kiegészítő védekezésre, a tájékoztató sem írta, meg hát már egy hete akkor nem volt gond. Hát, 3 hét múlva ért egy kis meglepetés. 21 éves voltam, záróvizsga előtt, egy ha nem is bigottan, de vallásos családdal a hátam mögött, és egy olyan partnerrel aki a világ másik végén volt akkor (távkapcsolatban éltünk). Mit tehettem volna? Kihez fordulhattam volna? Egyedül ültem a sz@rkupac közepén. A kapcsolat nem volt túl stabil a távolság miatt, így köösen úgy döntöttünk, nem tartjuk meg. A srác fizette az ab költségeit is teljesen korrekten, a családom meg nem tudja azóta se.

Egy másik lánnyal voltam egy szobában a műtét előtt. Gyakran eszembe jut most is, pedig évek teltek el azóta. 16 éves volt és hat hetes terhes még az előző pasijától, de már mire bekerült a kórházba, új pasija volt. Arról mesélt, hogy már az új pasi kérdezgette hogy majd az ő gyerekét is így elveteti mint a másikét? Mert hogy szeretne neki ő is gyereket csinálni. Egy szót nem tudtam kinyögni erre. Ez annyira megmaradt bennem. Eszembe jut hány ab-n mehetett még keresztül utána. Na ilyen esetben pl nem tartom egészen helyénvalónak. Akinek volt 2-3, biztosan kötelezném őket valamilyen kötelező felvilágosításra, vagy ilyesmi. Lehet engem is álszentnek tartani, mert hogy volt, de én azt gondolom, nem, vagy nem egészen az én felelősségemen múlt. És nagy árat fizettem ígyis, pedig mindent az előírásnak megfelelően csináltam.

Egyáltalán nem ítélem el.

Egy szükséges megoldás, ha a védekezés csődöt mond.

Még mindig sokkal kevesebb kockázattal jár, mint a terhesség kihordása és a szülés.

Amely fejlettségi fokig a jelenlegi magyar jogszabályok engedélyezik, még igencsak kezdetleges szervkezdeményekkel rendelkezik az embrió, melyek funkcionális fejlettsége a legalacsonyabb rendű életformákét sem éri el.

A magam részéről bizonyos megkötésekkel (pl. a magzatra is kiterjedő kábítás) egészen az életképes koraszülés határáig elfogadhatónak tartom, egészséges terhesség esetében is.

Bizonyos nagyon súlyos rendellenességeknél pedig akármeddig helyeslem, bár az már inkább eutanázia kérdéskörbe tartozik, és felveti a kórház felelősségét is, hogy miért nem észlelték korábban.

Nem ítélem el.

Nálunk 2 gyerek van, 3 terhességből.

3.gyereket semmi szín alatt nem szeretnénk. Ezért meg is teszünk minden tőlünk telhetőt. Én szívem szerint el is köttetném magam, de nem dönthetek a saját testem felett. Ha ne adj isten mégis valahogy mégis terhes lennék, 100%, hogy abortusz lenne a vége.

Inkább ez a "szükséges rossz", mint az, hogy megtartsam, lelkileg taccsra vágjam miatta magam, ne tudjam úgy szeretni mint a másik kettőt.

Nem tudnám 100%ra úgy nevelni, ahogy azt kellene, így pedig nem tartanám meg semmi szín alatt.