Szerintetek is egy zárkózott, antiszociális, rosszindulatú társadalom vagyunk?

Nem éltem külföldön, és pár nyaralástól eltekintve nem is jártam más országban még, viszont egyetemen a szak-, illetve csoporttársaim nagy része külföldi, ázsiai területekről. És hát.. ég és föld. Párukkal szerintem már baráti a kapcsolatom, róluk írnék most.

A legapróbb dolgoknak is hihetetlenül tudnak örülni, ahogy más sikerének is (ha közelebb áll hozzájuk az illető) és szinte azonnal meglátják mindenben a jót. Többen úgy és olyan önzetlenül segítenek a másiknak, hogy szinte észre sem veszik. Ha véletlenül kudarcélményben van részük, nem az az első gondolatuk, hogy a tanárt vagy bármi mást szidnak, ritka kellemetlen stílusban, hanem végignézik, hogy mi vezetett ehhez és utána a legjobbjukat nyújtják, a csalás, puskázás alig merül fel bennük. Csapatjátékosok, és figyelnek a másikra. Meg összességében inkább pozitív a kisugárzásuk.

Ezzel szemben pár magyar diáktársam.. éles ellentéte ennek, de természetesen akad kivétel is. Többen meg sem nagyon próbáltak nyílni, rengeteg rosszindulatú megjegyzést ejtenek a tanárokra/professzorokra (volt már, hogy jogos volt, de a tálalás akkor is erős volt). Voltak/vannak persze nagyon rendes, segítőkész magyar szaktársaim is, de sajnos a többségük sok negatív és rosszindulatú megjegyzéseket ejt, és nem igazán örül semminek sem, inkább a negatívra fókuszálnak.

Meg igazából itthon nagyon sok a frusztrált ember, sok/felgyülemlett rosszindulattal, aki csakis az önös érdekeit nézi, mit sem törődve a másikkal.

Természetesen akadnak mindkét oldalról kivételek.

Persze, közrejátszik a más neveltetés, kultúra, történelem, megélt dolgok, szokások, de lehangoló, hogy mégis ekkora a különbség.

Amióta ennyi külföldi korombeli vesz körbe, azt vettem észre, hogy valamelyest tudatalatt nekem is sikerült pozitív irányba változnom. Pl. jobban értékelek mindent, sokkal könnyebben meglátom a jót és nyitottabb vagyok (barátkozást illetően, mert előtte nehezebben ment nekem is sajnos). Nagyon sokat tanultam tőlük, és hálás vagyok, amiért lehetőségem van velük ilyen kötetlenül beszélni, szinte tényleg mindenről.