Mik azok a dolgok, amikért gyerekként oda voltál, most meg azt mondod, hogy Úristen! ?

Zámbó Jimmy. Nemröhög. Nálunk otthon nem lehetett semmiféle zenét hallgatni jó ideig, nem volt se rádió, semmi, énekelni sem lehetett, így nem is ismertem semmiféle zenét azon kívül, amit pl. énekórán vagy énekkarban tanultunk. Pedig nagyon szerettem volna, 4 éves korom óta énekeltem tanárral de otthon még skálázni, gyakorolni sem lehetett. 8-9 voltam, amikor anyám vett egy magnót és bele Jimmy kazettákat, mert ő volt a kedvenc énekese és csak azt lehetett hallgatni, mást továbbra sem. Nekem az volt az első dolog, ami zene címszó alatt mehetett otthon, és ami könnyűzene volt. Mindig vártam a hétvégét, hogy anyám hallgassa, mert annyira elütött az iskolában hallott zenéktől, ott ugye klasszikust hallgattattak velünk, ez meg újdonság volt. Később aztán ahogy megtanultam értelmezni a szövegeket meg ahogy megismertem más zenét, hamar csalódásba ment át a dolog de ettől függetlenül nekem tényleg ez jelentette a könnyűzene egyetlen forrását elég sok évig. Bizonyára az is közrejátszott, hogy anyámat kb. csak ezeken a napokon láttam jó kedvűnek, amikor hallgathatta a kedvencét és ezzel is összekapcsoltam a dolgot.

Anime. Most már túljátszottnak, erőltetettnek gondolom őket, ráadásul a grafikája sem mindnek tetszik. Nyilván egy Hayao Miyazaki mű szemet gyönyörködtető, de az animék többsége akkor sem szép.

Minimax szívószál :D (amiben ízesített "gyöngyök" vannak)