Más is érez úgy huszonévesen, hogy nem ért el semmit az életben, tanulás, munka, párkapcsolat, stb. szempontjából?

Igen, de nálam ez jogos érzés. Ténylegesen semmit sem értem el.

Tanulást tekintve akarok elérni, de a képességeim sajnos elég korlátozottak ezen a téren.

"kb 2-3 év alatt nagyon nagyot tud fordulni a világ, persze ha nyitott vagy te is a lehetőségekre"

Csak arra vigyázz, kérdező, hogy minden szembe jövő lehetőséget azért ne használj ki, csak azokat, amik előre visznek. Ami túl rizikós, az nem éri meg párkapcsolatban sem, munkában sem, semmiben, mert sokkal többet veszíthetsz vele, mint amennyit nyerhetsz. Vagyis legyenek elveid, szempontjaid, gondold át jól, hogy milyen életet szeretnél élni és milyet nem, hogy milyen kapcsolatok azok, amikbe nem mennél bele, hogy mit vársz el a leendő társadtól és mi az, ami nem olyan fontos, hogy milyen munkát lennél hajlandó végezni és milyet nem, stb. Most még mindent átgondolhatsz, ne hagyd magad csak sodródni az árral. Pl. egy rossz kapcsolatba sokkal jobb eleve nem belemenni, mint akkor megpróbálni kiszállni belőle, amikor már összeköt a gyerek, a ház, stb., de ha nem gondolkodsz előre, a rózsaszín ködön át már nem fog menni, ha egyszercsak beleszeretsz valakibe, akibe amúgy nem kéne, mert valójában vállalhatatlan kapcsolat... Gondolj bele, mennyivel jobb, ha az ember még szabad, azt csinál, amit csak akar, nem kell senkihez sem alkalmazkodnia - főleg nem azért, mert pl. nincs meg rá az anyagi lehetősége, hogy függetlenedjen attól, akitől legszívesebben már menekülne. Aki egyedül nem tud boldogan, kiegyensúlyozottan élni, az egy társsal sem fog tudni, csak nyűg lesz a nyakán. Akit valóban szeretsz, arra ne rakj ekkora terhet. Előbb saját magadat alakítsd olyanná, amilyen társat az érdemel majd, akit a legjobban fogsz szeretni.

https://www.youtube.com/c/FerfiakKlubjaTV/videos

Meg lesz idén a diplomám, de egy olyan szakon, amit utálok és szorongok tőle, nem akarok szorosan elhelyezkedni benne. Most még munkám sincs, azt se tudom mihez kezdjek, tanuljak valami mást? Dehát már kiégtem, mint a fene.

Barátom nem sok van, de azokkal se lehet semmit csinálni.

Párkapcsolatom régóta nincs, nagyon magányos vagyok.

Sok embernek szar, csak azokat nem látod annyit az utcán, meg máshol, én is többnyire otthon vagyok, ha nem kell beszenvednem magam éppen egyetemre.

23n

"azt se tudom mihez kezdjek, tanuljak valami mást?"

Magyarul fogalmad sincs, hogy mit tanulj. Akkor egyelőre ne tanulj, hiszen azt már megpróbáltad, nem jött be, kiderült, hogy olyasmit tanulsz, aminek nincs is értelme. Jó eséllyel megint csak ez lenne belőle, azzal meg nem leszel előrébb.

Inkább menj dolgozni pár évig, és közben ismerd meg magad jobban, hogy tudd, merre van az előre. Ha belefér, végezz munka mellett valamilyen képzést is, de most a munka legyen a fő elfoglaltságod szerintem, hogy megtapasztalj minél több dolgot: hogy milyen érzés beosztottnak lenni, hogy közelről lásd, milyen a főnök élete, hogy megtapasztald, milyen irodában/boltban/iskolában/gyárban/stb. dolgozni, és el tudd dönteni, tényleg azt akarod-e csinálni hosszú távon is, tényleg szeretnéd-e, hogy a hétvégéid foglaltak/szabadok legyenek, hogy milyen érzés egész nap egyenruhában dolgozni, meg minden ilyesmit.

Én már majdnem 30 voltam, mire elvégeztem az egyetemet, mert sok évet halasztottam munka miatt. De amikor tanulhattam, akkor is mindig dolgoztam közben ezt-azt, ami ott éppen volt, pl. takarítottam meg bébiszitteltem is. És igen, közben sokszor éreztem, hogy tök gáz vagyok, meg hú de öreg vagyok már. De igyekeztem nyitottnak lenni és a lehetőségeket keresni minden téren, és arra gondolni, hogy a lassú haladás is mindig több a semminél, lényeg, hogy a cél lebegjen a szemed előtt és tegyél is érte, sose add fel.

40 éves koromra éreztem úgy, hogy helyemen vagyok és kiteljesedek, akkorra megvolt a három gyerek is. Nekem így jött össze.

Ebben az országban 65 évesen nem hogy luxusod nincs,mert végigdolgoztad az életed,és megérdemelnél egy "kis" kikapcsolódást,és egy pici luxust...

Mire eléred,addigra 80 év lesz a nyugdíj korhatár...

Az emberek közül sem nagy a választék,10 millió soknak tűnik,mínusz több mint 1,5 millió,mert azok nem magyarok.

Apró kisebbség,németek,szerbek,stb belőlük max párszáz van.

Na de a lényeg,hogy sokan helyhez kötöttek vagyunk.

A munkahely nem feltétlen ott van,amelyik városban lakunk,sok esetben igen,de akkor is.

Nem feltétlen találjuk meg a nekünk megfelelőt ott,ahol nonstop 20 évig röghöz vagyunk kötve.

Barátokat sem feltétlen,ott mondjuk egyszerűbb,mert nem kell vonzalom úgymond hozzá.