Mivel változott az életed mondjuk 2 évvel ezelőttről?

Hatmilliárdszor jobb.

Egyrészt az esti egyetem vége felé járok. Az egyik főcél céghez nyertem felvételt, másfél hét múlva kezdek (ha nem jön közbe semmi :D). Akkor épp egy garázscég közvetített ki egy kis multihoz, kvázi átvertek a munkával kapcsolatban, szakmai zsákutca volt a hely, nem olyan jó légkör, borzalmas bürokrácia és szabályok, KATA-sként foglalkoztatva stb.

Másrészt nekem elmondhatatlanul sokat segített a COVID a lezárásai miatt. Még a 2 teljes lockdown is jól jött, elvoltam egyedül, kegyetlen sokat tanultam, dolgoztam, edzettem, aludtam. Hozzáteszem, csak 2020. tavaszán volt igazi lockdown, 2020. ősz - 2021. tavasz között elmehettél barátokkal találkozni, átmehettetek egymáshoz, túrázhattál, bicajozhattál.

A 100% home office-lehetőség (nálunk nem kötelező) és a távoktatás irtó sokat segített. Végre volt időm eleget edzeni, végre nem voltam krónikusan kialvatlan. Amikor volt időm társas programokra, akkor jellemzően nem voltak korlátozások - például 2021 szerintem az eddigi legaktívabb évem.

Összességében az egészségemre is jobban figyelek, a súlyom is kevesebb, végre vizsgáltatom a krónikus betegségeimet.

Mivel jobb az élethelyzetem, jobban is vagyok.

Nem is tudok olyat írni, ami rosszabb lenne most 2020. elejéhez képest. Apum egészségi állapota és élethelyzete az. Akkor tudtam. :(

29N

Munkában úgy érzem kiégtem, céltalan lettem. Ehhez hozzá tesz, hogy a cég ahol dolgozom is kicsit mintha haldokolna. Én meg azt érzem, eddig hiába hajtottam, fejlődtem, mert most vissza fejlődök, gyakorlatilag csak malmozok ahelyett, hogy azt érezném, haladok előre.

Pár éve még sokkal ambíciózusabb, szorgalmasabb voltam. Úgy éreztem tartok valahova szakmailag.

Viszont ami hatalmas előrelépés, lakást vettem.

2 éve még lakótárssal éltem, akit gyűlöltem. A tulaj is feljárt a lakásba, az egész albérletezést rühelltem. 8 m2 szobában voltam 30+ évesen.

Azt láttam, soha nem fogok saját lakáshoz jutni.

Aztán fogtam és kivettem egyben az albérletet amikor elkezdődött a Covid. Hatalmas érzelmi előrelépés volt, hogy egyedül élek és nem másokkal. Sokat dobott a szociális életemen, kapcsolataimon is, hogy tudtam vendéget fogadni.

Aztán elkezdtem aktívan lakásokat nézni, most van egy 2 szobás 48 m2-es panelom, ami félig már fel van újítva.

Ilyen szempontból ez hatalmas előrelépés és biztonság.