Milyen tömegközlekedős sztorid van, ahol fiatalként mertél leülni, és valamelyik idős embernek ez nem tetszett?

Mondanám neki, hogy rendben, akkor ő fog meg, ha összeesnék, mert az elhasznált levegőjű, bazimelegre fűtött járművön egyhelyben állva tuti rosszul leszek.

Amúgy lekopogom, nem volt még konfliktus.

Nem tudok és nem is szeretek állni, a lovak szoktak állni.

Általában a jármű azon részére megyek, ahol a lehető legkevesebben vannak (ezt leüléstől függetlenül is) és a peron szélén várom a járatot. Viszont odafent azért tülekedő nem szoktam lenni. Az 1-es villamoson (Bp) vagy metrókon is, ha megürül egy hely, van, hogy körbenézek vagy várok pár másodpercet, mielőtt megindulok.

De alapvetően 3-4 megálló felett mindig célom az ülőhely és nem volt még konfliktus ebből.

Középsuliba rendszereresen buszoztam helyijárat+ távolsági is. Természetesen nagy hátizsákkal ahogy kell. Télen folyamatos konfliktusforrás volt, hogy miért nem vesszük le a táskát. mire odaért a busz, ahol mi felszállunk már full tele volt. Télen mikor áll a mocskos víz a padlón a franc se fogja lerakni a táskát. Vagy amikor szintén heringparty télen nagykabátban vagy mert 20 percet kell várni a -5 - -10 fokban nagy nehezen feljutsz a buszra és ott meg olyan meleg van, mint a pokolban. Kabátot levenni se lehet, mert olyan a tömeg, plusz sehova nem tudod lerakni, plusz ott a táska is. Már elég stzarul voltam, hogy ne ájuljak el nyitottam ablakot, erre a néni vernyog, hogy zárjam be, mondtam vagy ráesek vagy összehányom választhat, mert szarul vagyok.

Vagy ott voltak a reggeli bejutások. A város szélén van egy zártkertes rész, oda az összes nyugger tulajnak 7 -7:30 között kellett mennie, amikor minden diák meg dolgozó utazik és ott sírtak a helyért, hogy 2 megállót utazzanak, aztán meg az volt a baj, hogy nem férnek az ajtóhoz leszállni. Ha mondjuk a 8-s busszal mentek volna, akkor helyük is lett volna és tömeg sincsen... de ki érti ezt...

Szalagszakadásom volt (amire nem azonnal jöttek rá az orvosok). Mivel nem tudtam nyomni a gázpedált, ezért BKK-val jártam dolgozni amíg rá bírtam állni a lábamra.

Munka után hazafelé merészeltem leülni, mert duplájára dagadt a lábam és a cipőm is szorított.

Megállt mellettem egy öreglány, először csak krákogott, aztán rá kellett szólnom, hogy ugyan legyen már szíves kivenni az oldalamból a szatyrait, mert kezd fájni.

Akkor nekiállt óbégatni, hogy mekkora bunkó vagyok, át kellene adni a helyem stb. Én nem magyarázkodtam neki, hogy fáj a lábam, csak elmondtam, hogy 10.000 forintért jogom van igénybevenni a szolgáltatást és ha úgy tartom jónak, akkor jogom van leülni és nem átadni a helyemet munka után.

Mondtam neki, hogy nyugodtan elmehet a piacra abban az időpontban is, amikor mások nem hazafelé mennek a munkából vagy az iskolából és akkor lesz ülőhelye.

Másnap reggel az SZTK-ban kezdtem hajnalban, amikor felszálltam a buszra tele volt idősekkel és akkor is volt olyan, aki nem értette, hogy miért nem adom át a helyemet, de duplájára dagadt, kék lábbal nem volt kedvem jópofizni és elmagyarázni neki sem, hogy kibírja ha hajnalban 10 percet áll a buszon.

80-as évek, középsulis voltam. Heti két nap délután fél 5 körül jártam haza kézilabda edzésről. És bevallom, olyankor leültem (városból a falunkba, kb. 25 perces busz út volt).

Még csak nem is idős,falubeli nők beszóltak a buszon, hogy "nem adod át a helyedet?" Mondom, hogy "nem". (Nem is értem, mert 55 alatti volt mind, akkor ennyi volt a nyugdíj korhatár, és ismertem őket, irodisták. Nehogy már feláll az íróasztaltól, és képtelen 25 percet állva utazni. Nekem tényleg a belem lógott edzés után).

Persze mondták, hogy "majd szólok anyádnak." Mondtam, hogy szóljon.

Ennyi volt.

Ugyanúgy jártam gimibe, mint a 4-es válaszoló, napi 2x1 óra távolságival és persze az összes nyugger azzal ment bevásárolni meg kórházba. Maximálisan átérzem.

Viszont a legjobb az volt, amikor balesetem után meggyanúsított a néni, hogy azért hordok magamnál mankót, hogy ne kelljen felállnom az időseknek. Meg nekem különben sem fájhat, ő ebben a korban már 3 gyerek mellett kapált naphosszat és természetesen felépítette az országot míg én a kis kamu mankómmal flexelek az egyes villamoson.

Semmi komolyabb nem történt velem.

Egy eset volt, mikor egyik nyugger mondja a másiknak, hogy ezek a fiatalok milyen tuszteletlenek, hogy a táskájuknak is külön hely van. Első sorban ültem, de hátrébb még voltak dupla ülések szabadon.

Szokásos, hogy üres az egész busz, de a nyuggernek pont a te melletti helyed kell.