Az alábbi két bűncselekmény közül melyiket ítélitek el a leginkább?

Ez tényleg nagyon érdekes kérdés.

Börtönben a gyermekerőszakolók a legalján vannak, a gyilkosokat becsülik.

Egy egészséges szülő akár élete árán, vagy kockáztatásával is meg próbálná védeni a gyermekét az erőszaktól, ha teheti, pl. ha előtte csinálnák (na azért ez ritkán van így)

az emberölés lehet gyermekölés is, mintahogy a gyermekpornográfia, hogy gyerekpornót néz, de nem ő készíti,

1. opció

Oké,hogy nem ölsz meg valakit,de ha egy életre megnyomorítod valami rosszal,undorítóval...

Akinek megnyomorítják a lelkét annak még van esélye azt rendbe tenni. Akit megölnek, neki nincs több esélye semmire már.

A kérdés alapján te mit választanál?

1) Téged (anno) 17 éves korodban megerőszakolnak a lépcsőházatokban

2) Anyudat egyik este elkapják, elviszik egy elhagyott tanyára és a Motel c. filmben látható módon "passzióból" megölik.

Hülye kérdésre nem lehet érdemben válaszolni.

Minden bűncselekményt eltüntetnék a Földről.

A kérdés alapvetően hibás, mert nem a megfelelő kategorizálásra épül - ezért nem lehet jó választ adni rá. Miért? Felhozok néhány érvet a témát illetően:

1. - A gyermekpornográfia nem kell, hogy erőszakos legyen, és történhet oly mód, hogy semmiféle "lelki sérülést" nem szenved a fiatalkorú benne - maximum nem érti még azt, hogy mennyire jó szexuálisan felizgultnak lenni. Persze az ilyen alkalmi gyermekmunkát bőven lehet kompenzálni a kiskorú számára értékelhető javakkal.

(Érdekes például, hogy a vallási aszexuális nevelést nem tiltják be mint lelki megnyomorítást - és ez nagyban történik a fejlett világban. Az iskolai hittan pl. intellektuális megnyomorítást jelent, mely az esetek több mint 70%-ban maradandó hatású.)

2. - Az esetek elsöprő többségében nem "passzióból" ölnek, hanem igazságérzetből vagy (leggyakrabban) jogtalan haszonszerzés céljából.

Néha a társadalom a súlyos bűnöket semmibe veszi, vagy intézményesen támogatja, de közben üldözi az ártatlanokat, a társadalmi haladás képviselőit, stb.. Ilyenkor olyan típusú indokokkal lép fel az intézményes elnyomás, hogy "passzióból ölt" a felelősségre vont személy.

A szociális gyilkosság intézménye pedig kiterjedt támogatással bír, hisz így lesz csak "konkurenciaképes" olcsó munkaerő a parazita elit érdekei kiszolgálására. "Motel" filmek ezt a társadalmi folyamatot ábrázolják szimbolikus formában.

3. - Az összes hódító hadjárat "passzióból elkövetett" tömeggyilkosságnak számít. Az elkövetőket történelem nagy személyiségeiként tartják számon és intézményes felmagasztalásban részesül az emlékük mind a mai napig.

4. - Természetesen egy bűncselekmény súlyosságát csak úgy lehet igazságosan megítélni, hogy felmérjük az okozott károkat. Egy "passzióból" meggyilkolt értelmi fogyatékos, környezetében elviselhetetlen, kártékony, közveszélyes hajléktalan pl. senkinek sem hiányzik, de egy egyetemet végzett technikus öngyilkosságba kergetése - pl. orvosi kamara szerint "lege artis", valójában csak úri "passzióból", főorvos által elkövetett szexuális csonkítással - nem csak a közvetlen áldozatot teszi tönkre teljesen, hanem a közeli hozzátartozói is tönkremennek a pszichikai traumától.

Beteg társadalmi berendezkedésünkben az előbbi hivatalosan súlyos bűnténynek számít, míg a második egy olyan eset, ami felett röhögve söröznek a "topless-club"-ban a méltóságteljes rendőr, ügyész meg bíró urak.

Szerintem élete elején megkárosítani valakit, majd hagyni, hogy úgy éljen le egy egész életet, a legnagyobb kegyetlenség.

A gyilkosság is kegyetlen, de akit megölnek, amögött legalább volt egy valamilyen élet és legalább nem kell tovább viselnie ezt a hatalmas terhet.